1%

Törvény és ígéret Jézusnál

**Bevezetés:** A keresztyén élet sok fiatal számára riasztó! Vajon miért? Talán az idősebbek nem is értik ezt a mentalitást. Számunkra felfoghatatlan, miért nem vonzó a szeretet, a békesség, a közösség légköre. Ha viszont meghallgatjuk érveiket, kénytelenek vagyunk beismerni: igen, sokszor unalmasak, savanyúak, régimódiak, követelődzők, törvényeskedők vagyunk. S talán sok esetben ezt észre sem vesszük, hiszen számunkra természetes ez a közeg, nekünk nem okoz nehézséget ennek elfogadása.

Érdekes, ahogy kezdődik a felolvasott igeszakasz: *"Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta..."* Egy extra boldogmondást mond el nekik ezen a helyen: *"Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok."* Vagyis: valami különleges kinyilatkoztatásról van szó, amely rejtve marad az egyszerű emberek elől. Kérdés ezek után, hogy kik azok a tanítványok ma, akiknek szól ez az üzenet. Mai lelkészek, gyülekezeti munkatársak, presbiterek, gyülekezeti tagok? Egy biztos: titokról van szó, amit megérteni nem lehet, csak elfogadni, és Jézus parancsára tenni.

Ez az irgalmasság... Ennek nincs magyarázata, nincs értelmezhető haszna az irgalmasságot cselekvő ember számára, nincs földi javakban, anyagiakban mérhető jutalma; Jézus tanításában mégis központi helyet foglal el, hiszen a Hegyi Beszédben a törvény magyarázata után közvetlenül az irgalmasság cselekvésének fontosságáról beszél.

Itt is valami ilyesmiről van szó. A törvény és az irgalmasság szorosan összefügg egymással - és e kettő szorosan összefügg a kegyességgel, a Krisztus-követéssel, a hívő élettel. Ezért fontos ma számunkra ez a példázat, amely nem csupán tanít, kényszerít, vagy parancsol, hanem példát ad, hogy ne egyszerűen észből, hanem szívből értsük-érezzük meg ennek az életformának a lényegét, és ennek alapjára helyezzük keresztyén életfolytatásunkat.

**1. Az irgalmasság követelése**

"A törvény nevelőnk Krisztusig" - hangzik Pál apostol klasszikus megállapítása a törvény szerepéről a hívő ember életében. Mit is jelent ez? Azt, hogy - bizony - szükség van a nevelésre! Ma, amikor mindenütt azt halljuk, milyen nehéz nevelni a gyermekeket, milyen nehéz a nevelés hiányosságait pótolni a felnövekvő nemzedék tagjaiban, jól látjuk ennek aktualitását. A nevelés pedig szigorúsággal, következetességgel jár.

A választott nép számára nem volt kétséges, hogy ez alól a kötelezés alól nem bújhatnak ki. Megpróbálták nem egyszer! ... Meglett minden esetben a következménye! Jöttek kígyók, betegségek, elemi csapások, éhínség és halál - s a nép lassan megtanulta: nem jó az ÚR akarata ellen cselekedni!

Ma sokan azért nem szeretik olvasni az Ószövetséget, mert abban éppen ezt a követelő, majd számon kérő és büntető Istent ismerik meg. Sokkal szimpatikusabb az Újszövetség Istene, aki Jézus Krisztus személyébe lágyan beleolvadva szeretetet és békességet duruzsol a fülünkbe.

Jézus azonban sosem enyhítette a törvény értelmét és érvényét! Sőt, Ő maga mondta, hogy a törvényből egyetlen betű sem vétetik el! Ő maga is következetesen eleget tett a zsidó törvényeknek: őt is bemutatták a nyolcadik napon a templomban, 12 évesen is ott volt, majd később fölment minden egyes évben a páska ünnepére, és még lehetne sorolni tovább, mi mindent megtett Jézus, amellyel igazolja azt, hogy - igenis - a törvényt tiszteletben tartja.

Magatartása viszont sokszor megzavarta a hagyományosan gondolkodó emberek vallásos elvárásait és megszokásait. Maguk a törvénytudók hívják fel a figyelmét, hogy megszegte a törvényt: munkát végeztél szombaton, tanítványaid nem böjtölnek, stb.

Jézus szájában, gondolkodásában viszont a törvény más értelmet kap. Egészen más alapon kezdi el vizsgálni a törvényt, az Isten mindenkor jó akaratát. Ez az a titok, amit csak a Jézust követő ember érthet meg.

**2. Az irgalmasság ígérete**

Jézuson éppen egy szombat napi gyógyítás kapcsán kérik számon a törvény megszegését, s Ő ezzel kapcsolatban mondja el a jól ismert érveit: "ha az ökrötök, vagy a szamaratok szombaton esik a kútba, nem szaladtok azonnal kihúzni onnan?" Milyen egyértelmű! Mennyivel inkább így kell tennie Jézusnak azzal a meggörnyedt asszonnyal, aki születésénél fogva szenved, és éppen a szombati napon fut össze Jézussal! Ő pedig ráteszi a kezét, s az asszony felegyenesedik... Az irgalmasság felülírja a törvényt - mert Isten törvénye maga az irgalmasság!

Így válik az irgalmasság törvényből (követelésből) egy hatalmas ígéretté. Ez az, ami az Újszövetség népe számára változás az Ószövetséghez képest, mert a törvény kényszerít, a törvény olyan életmód folytatását követeli meg tőlünk, amely nem jön szívből! Ezért van szükség a törvényre. Ugyanakkor azt is megtapasztaljuk, hogy Istennek más útja is van, hogy bennünket megtanítson az irgalmasság cselekvésére. Ez az új út Jézus Krisztus példája! Megesik a szíve a betegeken, a gyászolókon, a magányosokon, kivetetteken. Bennünket is komolyan vesz: észreveszi nyomorúságainkat, szükségeinket, s mindazt, ami megterheli hétköznapjainkat.

Ez az, ami Jézus számára fontos, és ez az, amit nekünk is meg akar tanítani. Megfigyelhetjük, hogy a példázat leghangsúlyosabb helyén, éppen a történet kellős közepén hangzik el a kulcsszó: amikor a samaritánus odaér a szerencsétlenül járt emberhez, **megszánja** (!). Ez az a szó, amely az irgalmasság cselekvését elindítja a szívünkben.

Az orvosok, egészségügyi dolgozók kocsijának az ablakára a vöröskereszt jelét ragasztják, ami arra kötelezi a hivatásukat végző embereket, hogy balesetek során megálljanak és segítsenek. A példázatban szereplő papnak és lévitának a szívében ott kellett lennie ennek a jelképes vöröskeresztnek, hiszen hivatásukhoz tartozott az irgalmasság cselekvése. Mégsem álltak meg, mert nem a szívükben, hanem csak azon kívül volt ez a jel. De a samaritánus, ez az idegen, ez az ellenség: megszánta. Ez indította őt el az irgalmasság cselekvésére.

Jézus ezért mondja el ezt a példázatot. Semmi ördöngösség nincs ebben. A titok abban van, hogy a szívünkre hallgassunk. A példázat ezt mutatja meg egy konkrét helyzetben. Ez a szemléletmód az, ami az emberi szívet megváltoztatja. Sok minden rárakódott erre az indulatra: sok előítélet, sokféle törvény, sokféle elszigeteltség. Meg kell ezektől tisztulnia az irgalmasság érzésének. Jézus azért jött el erre a földre, hogy tisztogassa a szívünket, és kiürítse belőle mindazt, ami fölösleges, ami gátol bennünket az irgalmasság cselekvésében. Mi az, ami bennünket ilyen nagyszerű indulatra ébreszt? Az, amit Jézus tett: ahogy Ő maga cselekedett, ahogy szenvedésével és halálával kifejezte, hogy értünk teszi mindezt.

Amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe, megáll egy pillanatra az Olajfák hegyén, és elsiratja a várost. Az ötezer ember megvendégelése előtt is ezt látták rajta tanítványai: megszánta a sokaságot. Ez a szánalom indította Őt arra, hogy teljesítse a mennyei Atyától kapott küldetését. Önként ment a keresztfára, hogy ott adjon példát Isten minden értelmet meghaladó irgalmasságára. Ebből fakad a Krisztus-követő ember irgalmassága is.

**3. Az irgalmasság cselekvése**

Hogyan tudunk ezután "a törvény kiiktatásával" irgalmasságot cselekedni? Nagyon nehéz felfogni mindazt, ami Jézus által ezen a földön történt.

Pál azt mondja, hogy a törvény nevelőnk Krisztusig. Mit jelent ez? Azt, hogy amíg nem értjük meg Isten irgalmasságát, amíg nem éljük át azt, hogy mindez rajtunk is segít, addig nem tudunk mást tenni, csak a törvényt követni. De miután megtapasztaltuk Jézus mindenek felett való szeretetét, akkor az irgalmasság cselekvése már a szívünkből fakad.

A 446. ének 3. versében ezt énekeltük: *"Egy Urunk és Atyánk van, egy test tagjai vagyunk. Testvérekként kell hát szeretetben maradnunk. Isten úgy alkotta az egész világot, hogy csak a szeretet adhat boldogságot."*

A Jézus Krisztusba vetett hit által tudunk úgy cselekedni, amit tőlünk Mesterünk kíván.

**Befejezés:** Luther Márton mondta, hogy a hit és a cselekedetek összefüggésében azt kell megtanulnunk, hogy nem azért cselekszik az ember jót, mert hiszi azt, hogy a jó cselekvése alapján majd jutalmat kap a mennyben; nem is azért cselekszik jót az ember, hogy hálát adjon az Istennek minden jótéteményéért. Az ember azért cselekszik jót, mert egyszerűen a hitéből fakad. Nem tehet mást. Hitbeli meggyőződése cselekedetekre készteti.

S ha már Luthert idéztem, hadd fejezzem be az ő gondolatával a mai igehirdetést: Nemrég jelent meg egyik fő művének, a De servo arbitrio-nak (a szolgai akaratról szóló könyvnek) egy új fordítása. Tudjuk, Luther rengeteg könyvet írt, s azt mondta halála előtt, hogy minden könyvét tűzre vethetik, csak kettőt nem: az egyik a Kis Káté, a másik a De servo arbitrio.

Amikor Ittzés János püspök ajánlotta nekünk ezt a könyvet, azt mondta: "Nem könnyű olvasmány, de ha valaki egyszer átrágja magát ezen a könyvön, világossá válik előtte, mit értett Luther a szolgai akaraton." Jézus irgalmasságának megtapasztalása felszabadítja a szolgai akaratot, hogy bármit megtegyen, amit hite, szeretete, Krisztus-követése megkíván. Ámen

--------------------------
Elhangzott: Alsóságon és Kisköcskön 2006. szeptember 10-én

Alapige: Lk 10,23-37
Lekció: Gal 3,15-22446, 357
Énekek: 455, 9, 446, 357