1%

Barátságos kézfogás az igazságért

**Bevezetés**: Szülő és gyermek kapcsolatát nagyon könnyen fel lehet ismerni arról, hogyan mennek az utcán. Lehet látni olyat, hogy a gyermek előre szalad, alig győzik utolérni; van olyan, hogy a szülők mennek elöl, a gyermekek poroszkálnak utánuk. Valljuk meg, a legszimpatikusabb, amikor szülő és gyermek kézen fogva sétál.

Mit mondjunk tehát Jézus és szülei kapcsolatáról? Vajon messzemenő következtetéseket vonhatunk-e le abból, hogy egyszerűen megfeledkeztek róla? Vagy talán már annyira felnőttnek gondolták? Vagy ennek már teológiai értelme van: Jézus elengedte szülei kezét, mert ő nagyobb náluk? ... Nem ez a mai igehirdetés fő témája, ezért nem is ezt szeretném tovább taglalni.

Az viszont nagyon fontos, hogy a karácsonyi ünnepkörben Isten igéje arról akar meggyőzni minket, hogy mennyei Atyánk keresi a kezünket, hogy megfoghassa, és vezessen minket tovább, ebben az új egyházi esztendőben.

Az ószövetségi alapige is ezt vetíti előre egy tanácstalan nép számára. Eljön az ÚR Szolgája, akinek éppen ez lesz a feladata. Kevés olyan ószövetségi ige van a Bibliában, amit ennyire egyértelműen lehet alkalmazni az ígéretek beteljesítőjére, Jézus Krisztusra! Ez az ige viszont teljesen és vitathatatlanul ilyen. Hiszen maga az ÚR hitelesíti ezt a megfeleltetést saját szavával. Gondoljunk Jézus megkeresztelésének történetére! Amikor János megteszi, ami el volt rendelve a próféták által, aminek Jézus engedelmesen alárendeli magát, hang hallatszik a mennyből, és éppen ezt a prófétai igét idézi - megtoldva egy fontos értelmező mondattal: *"őt hallgassátok!"*

Amikor tehát Ézsaiás üzenetét magyarázzuk, nem felejthetjük el, hogy minden ígéret, ami az ÚR Szolgájára vonatkozik, Jézus személyében öltött testet, ezért nyugodtan beszélhetünk róla, és a benne kapott ajándékokról.

Jézus az igazságot hirdeti

Ezt olvashatjuk ki abból a mondatból, amit Ézsaiás az ÚR Szolgájáról mond. Mit is jelent ez az igazság-hirdetés? Ha magunkra, emberi viszonyainkra gondolunk: hangos kiáltást, felszólítást, szidást, parancsolást.

Jézus igazsága egészen másként cseng az emberek fülében! Sokszor mondjuk: Könnyű rámutatni más hibájára, mulasztására, bűnére. Könnyű kritizálni és megróni a másikat! Az viszont sokkal nehezebb feladat, ha próbáljuk megkeresni a kivezető utat, ha tanácsot kell adni, ha jobbítani akarunk.

Jézus ilyen igazságot hoz a földre! Nem kiabál az elnyomás és diszkrimináció ellen, hanem olyat tesz, amelyből megmutatkozik a véleménye és a szándéka ezzel kapcsolatban.

Jézus igazságot szolgáltat, vagyis helyre tesz mindent. Ki az, aki eltörött kedvenc vázáját kidobja? Inkább megragasztja! Ki az, aki kedvenc tollától csak úgy megszabadul. Inkább körbetekeri ragasztószalaggal, hogy tovább használhassa.

Az ÚR Szolgája nem töri el a megrepedt nádszálat, hanem megkötözi, nem oltja ki a pislogó gyertyabelet, hanem új lángra lobbantja.

Ez Isten igazsága! Bennünket is helyre tesz. Nem dob ki a szemétbe (gyehenna), hanem igazzá tesz minket szolgálatával és áldozatával. Erről szól élete és kereszthalála!

Jézus megjelenése = Isten kézfogása az emberrel

Mi elengedjük a kezét, de ő újra megragadja. Az igehirdetés elején használt képhez térek vissza. A gyermek előre szalad, utána a szülő, és megragadja a kezét.

Nem jó nevelési módszer, ha kiabálunk, veszekszünk - a gyermek még messzebb menekül! A csöndes kézfogás sokkal hatásosabb. Sokszor láttam ezt tapasztalt pedagógusoktól: az izgő-mozgó gyermekhez odaléptek, megfogták kezüket, és ezzel lecsendesítették őt - sőt még irányítani, figyelmeztetni is tudták: most köszönni kell, most ki kell kerülni egy tócsát... Elég volt egy kézszorítás.

Isten is így nevel minket. Akinek megfogják a kezét, nem ugrál fölöslegesen, megnyugszik, biztonságot is kap - és vezetni is lehet. Ugyanakkor megvan a szabadsága - a maga lábán járhat (és egy jó szülő vagy pedagógus kicsit engedi is, hogy a saját útját válassza meg: "csak a fehér kockákra lépjünk", stb.)

Jézus azért jött, hogy kinyissa a szemünket

Vízkereszt ünnepe erről szól. Világosság jelent meg a sötétségben. Megláttatja velünk Isten gondoskodó, óvó szeretetét. Észrevehetjük felénk kinyújtott segítő karját, amit megragadhatunk, amelynek szerető szorításában biztonsággal léphetünk utunkra az új egyházi esztendőben is.

**Befejezés**: Figyeljünk erre a világosságra! Ragadjuk meg a kinyújtott kezet, hogy bátran folytassuk földi vándorlásunkat! Ámen

----------------------------------
Elhangzott Ézs 42, 1-9 alapján
Nagysimonyiban, Alsóságon és Sitkén
2006. január 8-án, Vízkereszt ünnepe utáni 1. vasárnapon
Oltári lekció: Lk 2, 41-52; énekek: 51, 2, 344, 397