1%

Fölötted ott ragyog az ÚR

**Bevezetés**: Munkanap van, s ilyen "hétköznapi ünnepeken" mindig kérdéses, ki tud eljönni az istentiszteletre. Tudjuk, hogy keveseknek adatik meg erre a lehetőség, mégsem hagyjuk el az alkalmakat, hiszen a karácsonyi ünnepkör legfényesebb napja éppen Vízkereszt ünnepe! Így hangzik az üzenet: *Fölötted ott ragyog az ÚR!*

Munkanap van, és ez sokaknak okoz lelkiismereti problémát: szeretném gyakorolni a vallásomat, de a munkahelyem határozza meg az időbeosztásomat. Ki vagyok szolgáltatva: nem tehetem azt, amit szeretnék: nem lehetek a családommal, nem élhetek a hobbymnak, nem tudok pihenni, regenerálódni, és ilyen módon még a templomlátogatásom is kárt szenved.

Ne gondoljuk azt, hogy ez csak 21. századi probléma! Ha az oltár előtt felolvasott igére gondolok, ott is találkozunk olyan dolgozó emberekkel, akik éjszakai műszakosok: ők azok a pásztorok, akik Jézus születésének első hírét meghallhatták. Ez a hír pedig minket is vigasztalhat: nem maradunk ki semmiből! Isten gondoskodik arról, hogy az *"éjszakai műszakosok", a "folyamatos műszakban dolgozók"* is meghallják az evangéliumot. Ézsaiás próféta ezt egy csodálatos képpel így fejezi ki: *"Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége!"*

Az ÚR dicsősége vonzó!

Mindenki megtapasztalhatta már számtalanszor, hogy a világosság mennyire vonzza a szemet. A sötétségben elég egyetlen apró pont, amely világít: azonnal megragadja a figyelmet. Miért fontos ez? Azért, mert aki sötétségben él, egyre inkább elbizonytalanodik. Gyermekkoromban sokszor játszottam azzal, hogy iskolába menet becsuktam a szememet, és számoltam, hány lépést merek megtenni csukott szemmel. Az első néhány lépésnél még határozottan tettem egymás elé a lábaimat, de egyre bizonytalanabbá váltam, egyre óvatosabban tapogattam talpammal a talajt. Milyen jó volt, amikor kinyitottam a szememet! Azonnal tudtam korrigálni az irányt, azonnal visszanyertem önbizalmamat. Közben arra gondoltam, milyen szörnyű lehet annak, aki hiába nyitja ki a szemét, aki soha nem láthatja az utat, amelyen mennie kell. Borzasztó lehet az a bizonytalanság! Ézsaiás látta, hogy Izráel népe csukott szemmel jár. Nem figyel Istenére, nem hallgatja a szavát, és ezért lépései egyre inkább eltávolodnak a helyes úttól. S talán még el sem bizonytalanodnak, mert nem gondolják azt, hogy rossz felé haladnak.

Vannak viszont olyanok, akik már rádöbbentek a tévedésre, akikben egyre nagyobb a félelem, a bizonytalanság. A próféta azon fáradozik, hogy minél többen észrevegyék ezt, és keressék az útmutatást.

Ugyanezt a feladatot kapta Keresztelő János is Jézus megjelenése előtt. Az volt szolgálatának célja, hogy felébressze a vágyat az emberekben arra, hogy kinyissák a szemüket, s a sötétségben megtalálják azt a fénylő pontot, amely előzi félelmüket és bizonytalanságukat, amely felé elindulhatnak, amely értelmet ad földi vándorlásuknak.

Ézsaiás nekünk is csodálatos üzenetet hirdet: már megjelent ez a fénylő pont a mi számunkra is! Megszületett Jézus, akinek világossága vonzza a szemünket. Az Ő megismerésére törekszünk ebben az új egyházi esztendőben is. Ha reá nézünk, elszáll bizonytalanságunk, eloszlik félelmünk. Az Ő nevében jó elindulni az új úton!

Az ÚR dicsősége félelmetes

Amikor az angyal megjelent a pásztoroknak a nagy sötét betlehemi éjszakában, okkal rémültek meg a pásztorok. Ki ne ijedne meg egy hirtelen, természetfeletti jelenséget látva? Ki ne gondolna valami rosszra? Ismertem egy idős asszonyt, aki sok mindent átélt már élete folyamán. Sokat dolgozott, és hozzászokott már ahhoz, hogy korán este lepihent. Szilveszter éjszakáját sem virrasztotta át. Amikor azonban éjfélkor megszólaltak a petárdák, felriadt, és rémülten felkiáltott: *"háború van"*. Az ismerős zaj régi szörnyű félelmeket idézett fel benne.

Ne féljetek! - hangzik fel az angyal vigasztaló üzenete, mert ez a fényesség nem ítéletet, nem háborút, nem veszélyt hoz, hanem örömöt. Nem akármilyen öröm ez! Az egész nép öröme: gazdag uraké, papoké és fejedelmeké, de ugyanúgy egyszerű, megvetett pásztoroké is! - A mi örömünk is. Ezért szól nekünk a felhívás:

Menjünk mi is az ÚR dicsőségéhez!

Karácsony második napjának evangéliuma: *"Menjünk el egészen Betlehemig!"* Nem lehet félúton megtorpanni - még akkor sem, ha úgy gondoljuk: talán nem jó felé vezet az út, hiszen Isten dicsősége meglepő módon válik nyilvánvalóvá az emberiség számára. Isten dicsősége megmutatkozott Jézus születésénél, keresztelésénél, a megdicsőülés hegyén, egy-egy gyógyításkor, halottak feltámasztása eseményeiben, de leginkább akkor, amikor Jézus a szenvedést és megaláztatást vállalva emberek kezébe került, és kínos kereszthalállal győzte le a halál hatalmát.

Keressük hát ezt a dicsőséges URat! A jel egészen egyszerű: jászolban, szalma közt, bepólyálva. Luther mondta, hogy az evangélium olyan, mint a bepólyált kisgyermek. Sokszor mi is csak a pólyát látjuk, de ott van benne a fényességes ÚR: Jézus Krisztus!

**Befejezés**: Szentképek ábrázolják glóriában a kis Jézust. Lássuk meg mi is ezt a fényességet! Keressük, kövessük, s így nyerjünk életünk további szakaszára bátorságot, biztonságot, vigasztalást és reménységet! Ámen

------------------------------------
Elhangzott: Ézs 60, 1-6 alapján
Nagysimonyiban, Alsóságon és Sitkén
2006. január 6-án, Vízkereszt ünnepén
Oltári lekció: Mt 2, 1-12; énekek: 186, 1, 368, 12