1%

Jézus tiszta ruhába öltöztet

Látomás rémítő és megvilágosító élményét osztja meg ma velünk Zakariás próféta. Kinek ne lett volna ilyen élménye - legalább képzeletben -, hogy elkezdett viaskodni a bensőjében Isten a Sátánnal?! Ki ne gondolt volna arra, hogy most szállt belé az Ördög?!

Félelmetes ez az érzés mindnyájunk számára, és nem tudunk szabadulni ennek gondolatától! Földi életünk szüntelen harc a kísértéssel. Isten pedig szüntelenül harcol értünk. Ezt tapasztalhatjuk meg ebben az ószövetségi alapigében is.

Isten újra meg újra tetemre hívja a Sátánt.

Miért mondom azt, hogy "újra meg újra"? Azért, mert a Biblia lapjain ismételten tetten érhetjük Istennek ezt a munkáját a világban. Kezdhetnénk mindjárt Ádámnál és Évánál, amikor megkérdezi Isten: *Ádám, hol vagy?* S tudjuk, miért kérdezi... Folytathatnák a sort Kainnál, Nóé kortársainál, Somoda és Gomora népénél, át az évszázadokon, évezredeken.

Torpanjunk meg egy kicsit Jóbnál! Mi történik? A Sátán hívja tetemre Istent, mégis a történet fordítva sül el. A Sátán szégyenül meg Jób hite láttán. Vajon Jób itt a központi figura? Egyáltalán nem! Isten az, aki Jóbot megtartja! Isten az, aki állandó, megbízható, biztos valóságként jelenik meg előtte: ezért nem tántorodik meg a számtalan területen megingatott, meggyötört, szerencsétlen Jób.

Csodálatos dolog átélni Istennek ezt a biztos valóságát nekünk is! *A Sátán "kikéri a lelkünket", "megrostál, mint a búzát", de Jézus "könyörög értünk, hogy meg ne fogyatkozzék a mi hitünk".*

Isten újra meg újra legyőzi a Sátánt.

Hogyan tudja Isten legyőzni a Sátánt? A Jelenések könyvéből gigantikus csata képe rajzolódik ki. Arról olvasunk, hogy eljön az az idő, amikor az Úr elküldi Fiát a nagy végső leszámolásra. A Bárány és a Sátán küzd meg egymással, felhasználva az ég és a föld minden erejét. Iszonyatos pusztítás lesz a vége - az ég és a föld elmúlik...

Zakariás könyve egészen más harcról beszél! Nem hadvezérek, nem hadseregek és nem fegyverek csapnak itt össze. Nem gyűlölet és agresszió csap föl az égig! Az Úr meglátja Jésuát, aki piszkos ruhában, kormosan, füstösen áll a trónus előtt, mint egy tűzből kiragadott üszkös fadarab - és megsajnálja. Rendelkezik, hogy szolgái tiszta ruhát adjanak rá. S ő - Isten szeretetéből és irgalmából - visszanyeri méltóságát.

Párhuzamba állíthatjuk ezt az igét az oltárnál elhangzott evangéliumi történettel! Jézus áll ott a pusztában, és megkísérti őt az Ördög. Nincs szó harcról, haragról és gyűlöletről. Jézus magabiztosan - Istentől kapott bölcsességgel - veri vissza a Sátán támadásait. Szelíden idézi az igét az egyedül hatalmas Úrról, aki fölötte áll a Sátán hatalmának.

Párhuzamba állíthatjuk ezeket az igétet végül saját életünkkel is. Hányszor érezzük magunkat tűzből kiragadott üszkös, piszkos fadarabak! Hányszor éljük át azt, hogy értelmetlen, haszontalan minden fáradságunk, amellyel a világon, hazánkon, településünkön, a családunkon, vagy éppen saját magunkon akarunk jobbítani! Tehetetlenek vagyunk Isten előtt, ugyanúgy, mint Jósua, a választott nép képviselője. Nem számíthatunk saját erőnkben, csakis az Úr győzelmében!

Isten újra meg újra tiszta ruhába öltöztet minket.

A böjti idő mindenekelőtt arra jó, hogy tükörbe nézzünk. Sokszor mosolyodtam már el saját magamon egy-egy padlás-takarítás, meggyszedés vagy gallyégetés után, amikor megláttam a tükörképemet. Saját magunkat csak akkor láthatjuk meg, s csak akkor döbbenhetünk meg azon, milyen piszkosak is vagyunk, ha bele merünk nézni ebbe a mindent feltáró tükörbe. A cél nem csupán az, hogy meglássuk a valóságot, hanem az, hogy feltámadjon bennünk az igény a tisztaság, a tisztulás után.

A böjti időben nem csupán fizikai diétával tisztítjuk meg szervezetünket, hanem az igére való odafigyelésünk, imádságunk és közösségünk visz bennünket oda a fehér ruhás Emberfia elé, aki meglátja piszkos ruhánkat - és megszán minket: leveszi rólunk azt a sok szennyet, ami ránk rakódott; tiszta ruhába öltöztet, hogy visszaadja méltóságunkat.

Isten újra meg újra tiszta ruhába öltöztet minket. Ez Isten kegyelmének a munkája a világban évezredeken át, ma és mindörökké!

*Elhangzott 2005. február 13-án, Böjt 1. vasárnapján Alsóságon és Kisköcskon Zak 3,1-7 alapján (oltári ige: Mt 4,1-11).*