1%

Az Úr közel!

**Bevezetés**: Ma Aranyvasárnap van. Sokan még ma szeretnék utolérni magukat, az év végi hajrá izgalmában próbálnak időt szakítani a karácsonyi készülődésre. Ezt az alkalmat használják ki az áruházak, kisebb-nagyobb boltok. A feldíszített kirakatokra ezt írják ki: *nálunk már karácsony van*. Tele vannak a polcok ajándékokkal, karácsonyhoz méltó dísztárgyakkal. Érezzük az ünnep hangulatát az utcákon, látjuk a velünk szemben haladók arcán a közeledő nagy családi esemény iránti vágyakozást. A világ tele van karácsony illatával, szellemiségével. Valóban igaz ez? Karácsony van a szívünkben? Tényleg felkészültünk az ünnepre? Tudjuk, mit is jelent valójában Jézus születése a mi számunkra? A szeretet kiáradását várjuk, mi magunk is igyekszünk kifejezni ragaszkodásunkat családtagjainkhoz. Nem akarunk megfeledkezni senkiről sem. Tudjuk, hogy karácsony alaposan megterheli a pénztárcánkat, de nem bánjuk. Szívesen áldozunk csekély vagyonunkból azoknak, akikhez közel állunk. Ez hozzátartozik az ünnephez. Számunkra talán így ölt testet karácsony érzése. Valljuk meg: ez azért még nem az igazi!

Ha lenne kirakata a templomoknak, lelkészi hivataloknak és a keresztyén családok otthonainak, nem azt kellene kiírni: *nálunk már karácsony van*, hiszen ebben a mondatban sürgetés, feszültség, rohanás és sok aggodalom bújik meg. Inkább ezt a figyelmeztetést, örömteli felkiáltást kellene továbbadnunk a világnak: *"az Úr közel!"* Vajon hányan vagyunk, akik ezt a várakozást tartjuk a legfontosabbnak karácsony küszöbén? Vajon tudjuk-e, mit üzen nekünk ez a kijelentés? Ma, amikor mindenhol Jézust emlegetik, amikor óvodákban, iskolákban, kulturális intézményekben a betlehemi történetet elevenítik fel különböző csoportok, fel kell tennünk a kérdést: Vajon csak karácsony hangulatát szeretnék felidézni, vagy valóban arról az örömről akarnak-e tanúskodni, ami ezen az ünnepen Isten szeretetét hozza emberközelbe?

**1. Nagy tudatlanság veszi körül Jézus személyét**

Kezdhetném már ott a példák felsorolását, hogy hittan órákon keverednek a fogalmak: "Jézus teremtette a világot", "Isten gyógyította meg a bénát". Nem is beszélve arról a félreértésről, hogy Jézus varázsigéket mondott egy-egy csodatétel előtt; ügyes orvos, jó szónok, sikeres prédikátor, népszerű látvány-művész volt, aki sok embert vonzott maga köré. Ha azonban belepillantunk Izráel népe várakozásaiba, még több félreértésnek lehetünk tanúi. Messiást, vagyis teljhatalmú királyt, győztes hadvezért, tökéletes prófétát, az ítélet végrehajtóját keresték a történelem nagy alakjaiban. Már-már azt hitték, hogy a Kr. e. 3. században megjelenő Júdás Makkabeus, Izráel népének forradalmár felszabadítója teljesíti be az Ézsaiás, Mikeás, Zakariás, Malakiás és a többi próféta által közölt isteni ígéreteket. Keresztelő János megjelenése hasonló várakozásokat ébresztett fel a messiásváró zsidókban.

Múlt vasárnap arról hallottunk, hogy az előfutárnak rendelt Keresztelő János sem érti az egészet. Benne is a hagyományos remények éltek a Szabadító személyével kapcsolatban. Ki tudja?... Talán a börtönben Jézus üzenete meggyőzte őt arról, hogy amit lát, amit hall, az tanúskodik Isten ígéreteinek beteljesedéséről. Jézus a megígért Messiás, a választott nép Szabadítója.

Most a farizeusokon, a "hit védelmezőin" a sor. Ők ismerik az írásokat, ismerik az Úr ígéreteit. Keresik, kutatják a jeleket, amelyekből egyértelműen világossá válik Isten cselekedete. Nem véletlenül kérdezik meg Keresztelő Jánost, akiben felismerni vélik ezeket a jeleket. Csakhogy sehogy sem áll össze a kép! Valami még hiányzik. János prédikációja még előre mutat valamire, ami még nem következett be. A farizeusok már türelmetlenek. Megkérdezik hát őt, mit mond magáról. Az alapigében ezt olvassuk: "vallott, nem tagadott". Mind a két megállapítás nagyon hangsúlyos. Keresztelő János nem negatívumokkal érvel! Bár elhárítja magától a Krisztus, az Illés és a próféta megjelölést, mégsem tagad. Azzal, hogy kimondja: nem ő a megígért Szabadító, egyúttal azt is kifejezi, hogy akit keresnek, itt van már. Ne rá figyeljenek, hanem arra, aki utána jön, akinek az útját ő készítette elő. Az ige kétszer is kihangsúlyozza ezt a szót: vallott. Vallomása kifejezi azt, hogy tudatában van küldetésével. Alázattal és Isten iránti engedelmességgel hirdeti az Úr eljövetelét. Nem vár elismerést, hódolatot a maga számára, hiszen ezzel csak megtévesztené az embereket, ezzel csak újabb akadályt gördítene az evangélium terjedése elé. Vallomása az Eljövendőre mutat: arra, akiben testet ölt majd Isten szeretete.

A Jézussal kapcsolatos tudatlanság ma is jellemző a világra. Pedig számunkra nem ismeretlenek kedves történetei, élete megrázó jelenetei. Ilyenkor mégis inkább csak az újszülött csecsemő, a gőgicsélő kis Jézus jut az eszünkbe. Valahogy meg is feledkezünk arról, milyen nagy eseményt jelentett be az angyal a pásztoroknak. Nem csupán születési értesítés volt ez, hanem evangélium arról, hogy eljött a Szabadító. Király volt már ő akkor is, pólyába burkolva, szénával kibélelt jászolban is. Ezért estek térdre előtte a pásztorok, ezért halmozták el őt drága ajándékaikkal a napkeleti bölcsek. Az a tapasztalat, hogy erről az örömről nem nagyon tanúskodunk egymásnak - sem családi körben, sem onnan kilépve. Ennek talán az az oka, hogy a most felnövő generációk keveset hallottak karácsony hívő tartalmáról. Talán az az oka, hogy annyira lefoglalja gondolatainkat a hétköznapok gondja, hogy nem jut időnk, energiánk az ünnepek átélésére és megértésére. Ma azonban - mindazoknak, akik keresik Isten útmutatását - megadatik a felismerés: Jézus az, aki jön: hatalommal és végtelen irgalommal. Mi is csak úgy várhatjuk őt, mint Keresztelő János: nem vagyunk méltóak még arra sem, hogy saruja szíját megoldjuk.

**2. Kit várunk valójában?**

Családok állandó dilemmája az a kérdés, amiről előbb vagy utóbb beszélni kell a gyermekekkel: ki hozza az ajándékokat? Kit várunk valójában? A kis Jézust, angyalkát, Karácsony Apót vagy csupán elfogadjuk azt a tényt, hogy a szülők, nagyszülők csempészik be a fa alá a boltban vásárolt ajándékokat? Bevallom, a titkot még én magam sem értem - és nem is akarom megmagyarázni. Nem azért, mintha tudatlanságommal, érdektelenségemmel meg akarnám őrizni karácsony varázsát; nem azért, mintha nem akarnám elveszíteni az ünnep hangulatát; hanem azért, mert hiszem és vallom, hogy ez a nap évről-évre újabb és újabb meglepetéseket tartogat a számomra - titok marad mindörökké! Nem tudom, hogyan van ez, de érzem: ezekben a napokban oldódik a világ feszültsége, enyhül a kegyetlenség, az önzés és irigység. Tudom, hogy ilyenkor Isten közelíti meg a szívünket, hiszen ez a változás nem emberektől jön. Szinte akaratunktól függetlenül, annak ellenére lépünk egyet a másik ember felé. Talán a tudatunkig sem jut el, mi mindent képesek vagyunk megtenni egymásért. Karácsonyt ezért a csodáért szeretem, és ezért nem akarom megmagyarázni a hangulatát.

**3. Az a fontos, hogy "az Úr közel" van**

Ez a felolvasott ige kulcsmondata. Keresztelő János ezt így fogalmazza meg: "...közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön..." - és folytatja a jól ismert mondatot. Nem távoli eseményről ad hírt tehát János. Nem egy bizonytalan ígéretet állít az emberek elé. Már itt van az, akit keresünk!

Egy alkalommal megbeszélésre mentem egy hivatalba. Az ügyintézővel már számtalanszor beszéltem telefonon, jól ismertem már a hangját, a gondolatait, a humorát. Amikor a személyes találkozásra került a sor, kerestem őt a hivatalában. Bekopogtam a nevezetes ajtón és beléptem. Egy ismeretlen arc jelent meg előttem. Megkérdeztem tehát: "Hol találom X. Y-t?" "Itt áll Ön előtt" - hangzott a megdöbbentő válasz. Úgy éreztem, már jól ismerem azt az embert, aki keresek, mégsem ismertem fel őt, amikor szembetalálkoztam vele...

Karácsony ünnepe nem azt jelenti számunkra, hogy újra megszületik Jézus. Nem csupán születésnapra gyülekezünk össze. Nem emlékezés, nem a régi idők eseményeinek a felelevenítése. Bizonyságtétel arról, hogy az Úr közel van! Itt áll közöttünk. Járjuk utunkat a megszokott módon, ismerős és ismeretlen emberekkel találkozunk, s köztük nem ismerjük fel Őt, aki azonban egyfolytában kísér bennünket a földi élet megpróbáltatásai között. Keresztelő Jánosnak az volt a feladata, hogy rámutasson a jelenlévő Jézusra, akiben Isten jött el a világra. Ha még egy verset olvastam volna az alapigéhez, éppen erről a mozdulatról hallottunk volna. Így szól ez a vers: *Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki hordozza világ bűnét!"*. A mai napon jegyezzük meg ezt a mozdulatot. Íme az Isten Báránya! ... Itt van közöttünk, csak egy karnyújtásnyira tőlünk! ... Keressük őt, figyeljük őt, találkozzunk vele ezen a karácsonyon! Ámen

------------------------------
Elhangzott Alsóságon Jn 1,19-28 alapján 2005. december 18-án