1%

Az igehirdetés "letölthető":http://vasev.lutheran.hu/objects/igehirdetes20060312.wav, és meghallgatható. (4,65 MB)

Isten akarata: a megszentelődés

**Bevezetés:** Pál apostol intése rendkívül aktuálisnak tűnik ma, amikor az elkövetkezendő hat évre gondolunk: megújítjuk gyülekezetünk vezető testületét, új presbitériumot választunk. Nyilvánvaló, hogy az intés nem azoknak szól csupán, akik eddig végezték a munkát. Nem kifogásokat keresünk, nem ki akarunk zárni egyeseket az egyházi közéletből, hanem mindnyájunk számára fontosnak és érvényesnek tekintjük azt az intést, amelyet ugyan egy emberi száj hirdet ma nekünk, de tudjuk: benne Isten szavát becsülhetjük meg.

Nem azért választunk új vezetőséget, mert nem voltunk elégedettek az előzővel. Nem azért kerülnek mások a presbitériumba, bizonyos tisztségekbe, mert le kellett váltani a régieket, hanem azért, mert Isten arra késztet bennünket, hogy újra átgondoljuk feladatainkat, elkötelezettségünket, és olyanokat is bevonjunk a közös munkába, az evangélium-hirdetés áldott szolgálatába, akik eddig távolabbról szemlélték gyülekezetünk eseményeit.

Akik tehát most nem kapnak kellő szavazatot, ne úgy értékeljék a döntést, hogy már nincs rájuk szükség, hanem úgy, hogy helyt adnak friss erőknek - a közös szolgálat reményében. Ezért is döntöttünk úgy, hogy azokat, akik az új vezetőségbe nem kerülnek be, de eddig aktív feladatot vállaltak, továbbra is tiszteletbeli presbiterként részt vegyenek egyházközségünk életének irányításában.

Pál intése tehát mindnyájunkat megszólít: régieket és újakat, hogy minden emberi szempontot félretéve oda tudjunk figyelni Istentől kapott mandátumunkra *(küldetésünkre)*. Ehhez viszont nagy szükség van azokra az erényekre, amelyeket az apostol a felolvasott alapigében megemlít. Ezeket vegyük most sorra!

**1. Őszinteség**

Ez az első erény, amit magunkban meg kell vizsgálnunk böjt idején. Jézus számára ugyanis egyértelmű volt, hogy nevén nevezte a dolgokat. Nem rejtette véka alá véleményét, és azt is tudatta a vele vitázókkal, hogy tudja, mi van a szívükben. Ezt az őszinteséget várta el tanítványaitól, követőitől is. Talán pellengérre állításnak tűnik a szemünkben, amikor Jézus Pétert Sátánnak nevezi, és elutasítja javaslatát, talán megszégyenítésnek tekinthetnénk, amikor Zebedeus fiainak a kérésére válaszol, talán már a rágalmazás vádját súrolja, amikor előre utal Júdás árulására, mégis az őszinteség indította Jézust ezeknek az igazságoknak a kimondására. A nyílt, gyümölcsöző kapcsolat, a hatékony kollegialitás szellemében gyakorolt munka nem tűr meg a társak között titkokat, rejtett rosszindulatot, alaptalan szóbeszédet.

Egy gyülekezet vezetésében is ez az alapvető szempont. Akik együtt végzik az evangélium-hirdetés nagyon összetett szolgálatát (az igehirdetéstől kezdve a gyülekezeti tagok toborzásán át a templom és minden épület jó karban tartásáig, programok szervezéséig és lebonyolításáig), csak ezzel a lelkülettel fordulhatnak egymás felé!

Ebben a magatartásban pedig Jézus a mi példánk. Őszinte, és semmi *"túlkapásra nem vetemedett"*, ahogy Pál inti a thesszalonikai gyülekezetet is. Nem túlkapás az árusok asztalának felborogatása, nem túlkapás Péter dorgálása, nem túlkapás a farizeusok megítélése sem! Őszinte vélemény és intés, amire hallgatni kell! Nekünk ma erre lehet emlékeznünk, az emlékezés vasárnapján.

2. Isten-ismeret

Sok mindent foglal magába ez a kifejezés. Mindenekelőtt azt, hogy Isten felé kell fordulnunk, mert csak így ismerhetjük meg akaratát és útmutatását. Ez böjt elsődleges üzenete. Magától értődő, hogy ilyenkor azonnal Isten törvényeire gondolunk, nevezetesen a Tízparancsolatra. Pál is utal azokra a *"rendelkezésekre"*, amelyeket minden ember ismer. Nem kell ahhoz keresztyénnek lenni, hogy tiszteljük az életet, hogy a nemzedékek egymásra épülő jó rendjét védjük, hogy szentnek tartsuk két ember házassági szövetségét, hogy mindent megtegyünk a személyes tulajdon biztonságának megőrzése érdekében. Ez a szívbe írt törvény, amit Isten ültetett be mindnyájunk lelkébe, hogy e szerint a törvény szerint rendezzük kapcsolatainkat Vele és egymással.

Az ószövetségi leírások viszont látványosan szemléltetik azt, hogy Isten nem ismerhető meg igazán a törvényből. Szeretett népe reszket tőle, eltakarja arcát, ha megjelenik előtte. ...

Az ismeretlentől fél az ember! Gyermekkoromben én is féltem a fogorvosoktól - mint minden rendes ember. Volt egyszer egy fontos beavatkozás, amelynek kapcsán megtapasztaltam, milyen nagy segítség az, ha egy szakember teszi helyre a dolgokat. Azóta enyhébb a gyomrom remegése, ha fogorvoshoz indulok. ...

Istentől is csak addig fél az ember, amíg nem tapasztalja meg életében gyógyító kezét, azt a szakértelmét és szeretetét, amellyel helyre teszi a dolgokat. Istent viszont az Ószövetség alapján nem ismerhetjük meg igazán!

Az Isten-ismerethez szervesen kapcsolódik annak a felismerése, hogy Isten nem csupán egy földön kívüli, e világ fölötti lény, hanem hús-vér testbe öltözött Úr is, aki **Jézus Krisztus** személyében mutatta meg szeretetét és irgalmasságát minden ember iránt. Reminiscere vasárnapja éppen erre emlékeztet bennünket a liturgia bevezető zsoltárával: *"Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam!" (25. Zsoltár 6-7. vers)*

**3. Megszentelődés**

Ez a harmadik erény, amely ugyancsak nem rajtunk múlik, akárcsak az első kettő! Gondolhatnánk, hogy a szent élet, a törvényeknek való engedelmesség a mi döntésünk eredménye. Mégis arról ír Pál apostol, hogy mindez nem valósulhatna meg, ha Isten nem árasztaná ránk Szentlelkét ...

**Befejezés:** Ezzel e reménységgel indulunk a tisztújító közgyűlés felé. Bízunk Isten kegyelmében, a Szentlélek áldásában, mert csak ezekkel felvértezve bízhatunk helyes a döntésben. Ámen