1%

Az Úr áldása a gyermek

Képzeljük el azt a helyzetet, hogy otthon ülünk a jó meleg szobában, nézzük a 41 műsor egyikét, és egyszer csak csöngetnek. Ott áll az ajtó előtt egy férfi, mellette várandós felesége - bekéredzkednek: nálunk akarnak megszállni. Vajon tudunk-e igent mondani? Különösen, ha tudjuk, hogy hamarosan elérkezik az asszony szülésének ideje? Bizonyára valamilyen ügyes indokkal elhárítjuk a kérést, és minden jót kívánva becsukjuk orruk előtt az ajtót.
Ne próbáljuk szépíteni a dolgot! Mi is minden bizonnyal tovább tessékelnénk Józsefet és Máriát a már majdnem megszületett Jézussal együtt! A pici gyermek jelenlététől tartunk.
A METRO bevásárlóközpontban is ki van írva, hogy kis gyerekekkel tilos oda bemenni - hiszen zavarják a felnőtteket!
Vajon könnyen talál-e munkát az az édesanya, aki karján ülő gyermekével együtt megy el leendő főnökéhez megbeszélésre?!
Jézus korának kérdése ma is aktuális: *Van-e helye világunkban a gyermekeknek?*

**1. A gyermek: áldás**

... szoktuk mondani. Ha gyermek születik, akkor is így fogalmazunk: "gyermekáldásban részesült a család". Menynyivel szebb így fogalmazni, mint azt mondani - hogy az asszony terhes... S valóban: jelenlévő édesanyák, nagymamák; de gyermekek és unokák is elmondhatják: igen nagy áldás, ha gyermek van a családban! Újra meg újra átélni az élet csodáját, újra meg újra megtapasztalni az Istentől kapott nagy feladat felelősségét, újra meg újra megkapni a gyermek önzetlen szeretetét: igen ez nagy áldás!
Nagy áldás, ha a gyermek úgy végzi tanulmányait, munkáját, hogy szülei büszkék lehetnek rá. Nagy áldás, ha a felnövekvő gyermek támasza lesz idősödő szüleinek. Nagy áldás, ha hasznos, értelmes, értékes felnőttekké válik, s így építi jövőt saját nemzedéke és a következők számára! De vajon mindig áldás a gyermek? Sohasem gondoltunk még arra, hogy *"ez a vásott kölyök már megint borsot tört az orrom alá!"*? Bizony, ellentmondásos a gyermekek megítélése. ...

**2. Hogyan tekintünk a gyermekekre?**

Erre a kérdésre keressük most a választ. Ki az közületek, aki szokta nézni a *Csízzz!!!* műsorát a TV-ben? Ugye, milyen vicces?! De vajon min szoktunk olyan nagyot nevetni? Nem egyszer olyan amatőr video-filmet mutatnak be, amelyet egy apuka készít éppen még csak totyogó gyermekéről. Magabiztosan lépdel, egyszer csak odaugrik a kutya, játékosan felteszi a gyermek vállára a mancsát, és mindketten elvágódnak. Más: A gyerek hintázik. Már nagyon előrehajol. Egyszer csak átfordul a hinta, s a gyermek ott lóg ég és föld között.
Miért nevetünk? Azért, mert olyan mulatságos az ember tehetetlensége, esetlensége! Családi sóderparty-ink vissza-visszatérő története, amelyben elmesélem, hogyan mostam egyszer kezet a fürdőkádban. Vendégségbe készültünk. Már rajtam volt az ünnepi ruha, de persze az utolsó pillanatban koszoltam össze a kezemet. Gyorsan elküldtek még kezet mosni. A kádban ázott a szennyes. A kád fölé hajoltam, megcsúsztam, és egyenesen belefejeltem a vízbe! Rendkívül mulatságos történet. ... De akkor senki sem érezte így!
Bizony sokat lehet nevetni a gyermek tehetetlenségén, esetlenségén. S azt mondjuk: hát igen - ő még gyermek! Jézus korában is így tekintettek a gyermekre. Bizonyára áldásnak tartották őket, mégis jól tudták: a gyermekek még nem képesek felelős döntésekre, nem képesek a jó cselekvésére - hiszen még a törvényt sem ismerik! Nem is engedték be őket a templomba.
S talán most néhányan ezt mondogatják magunkban: hát, ezek a gyermekek csak mocorognak, nem is érdekli őket az egész: csak a csomagot várják, már csak az otthoni karácsonyfán jár az eszük!
Ha viszont így tekintünk a gyermekre, akkor Jézus nem választott jó példát az őt hallgató sokaságnak! Egy esendő, gyenge gyermek hogyan lehet a komoly hívő ember, Krisztust öntudatosan követő, a halálba is utána menni kész tanítvány példaképe?
Egy egészen különleges ok miatt! Éppen amiatt, hogy a gyermek annyira kiszolgáltatott! A gyermek tökéletesen tisztában van azzal, hogy egyedül semmire sem megy! Az erősebb gyermekek előtt is csak idősebb testvérével vagy széles vállú apukájával fenyegetődzik. S ha vigaszra vár, csakis szüleihez szalad! **A legelkeseredettebb gyermek is abbahagyja a sírást édesanyja vállán!** ...
Jézus ezért választotta ki a gyermekeket a tömegből, és ezért mutatott példaként rájuk! A hívő ember ugyanis éppen így viselkedik: tudja, hogy gyenge, támaszra szorul, egyedül semmire sem megy, de tudja azt is, hogy hol találhat vigaszt, hol találhat zaklatott lelkének megnyugvást.
Talán most is ezért vagyunk itt ennyien. Tudjuk, hogy rászorulunk Isten szeretetére. Meghatódottságtól könnyes szemmel figyeljük a gyermekek őszinte szavait, és kicsit talán irigykedünk is: *"de jó lenne, ha mi is ilyen tiszta és nyitott szívvel rá tudnánk hagyatkozni a nálunk erősebb, és minden bánatra vigaszalást adni tudó mennyei Atyára!"*. Támaszt keresünk - és valakit, akinek a vállán megnyugodhatunk. Íme, Isten elküldte nekünk a vigasztalót!

**3. Az Úr ajándéka a gyermek**

... mondja a zsoltáros. Mi is idézzük, amikor keresztelünk. Most azonban egy igazi karácsonyi ajándékot köszönthetünk: Jézust. Az Úr ajándéka ez a gyermek. Nem csupán azért, mert benne újra átélhetjük az élet csodáját, hanem azért, mert benne felfedezhetjük Isten kegyelmes szeretetét, gondoskodását, reánk figyelését - hiszen miattunk és értünk öltött emberi testet, hogy nála megtaláljuk igazi békességünket. Ő nem gyenge és nem elesett! Nem gyámoltalan és nem szorul mások segítségére. Maga az Úr van vele kezdetektől fogva, aki rajta teljesíti be irgalmas akaratát a világon. Ennek vagyunk ma részesei mi is. Áldjuk szeretetét, és maradjunk mindig a közelében! Élvezzük az Úr áldását most és mindörökké! *Ámen*

Elhangzott az alsósági evangélikus templomban **Karácsony este* Lk 18,17* alapján