1%

Effata!

**Bevezetés:** Szokatlan igét kaptunk mára: egy dadogó süket meggyógyításának története nagyon furcsán cseng egy tanévnyitó istentisztelet igehirdetésének alapigéjeként. Próbáljuk most mégis megragadni az üzenetét, és megkeresni, mit is akar Isten nekünk mondani - ebben a helyzetben!

Ugye mindnyájan ismerjük azt a kérdést, amely bárkit zavarba hozhat, és elbizonytalaníthat a határozott válaszadásban. A kérdés így hangzik: *Melyik érzékszerved elvesztését viselnéd el leginkább?* S lehet sorolni az érveket... A vakság talán elviselhető, hiszen ott a hallás, a tapintás - de hát sok szép dolog felfoghatatlanná válik az ember számára, ha nem láthat.

Talán a hallás? Lényegében kiküszöbölhető a hiánya: van már jelbeszéd, a látás elég sok információt pótolhat. Na, de mi történik akkor, ha a veszélyt jelző hangokat nem tudom érzékelni a hátam mögött?

A némaság? Bizonyos esetekben talán nem is lenne baj, ha nem tudnánk kimondani, ami a nyelvünk hegyére jut...

Különösen nagy tragédia az, ha a fogyatékosságok halmozottan jelentkeznek egy betegnél. Ha dadog is és süket is, akkor még kisebb az esélye annak, hogy normális módon élje az életét, kommunikálni tudjon az emberekkel, a munkáját maradéktalanul el tudja látni.

Ma különösen nagy gondot jelenthet az érzékszervek betegsége, hiszen napjainkban nagyon korszerűnek tartják az audiovizuális oktatást, amelynek az a lényege, hogy ez a módszer az anyagot sokféle szemléltetés útján juttatja el a tudatunkig.

Valljuk meg őszintén: **egyik érzékszervünk elvesztését sem tudnánk elviselni!** S irigyeljük azokat az embereket, akiknek van türelme, lelki ereje ahhoz, hogy végig küzdjék az életüket ezekkel a fogyatékosságokkal.

**1. Effata! - Nyílj meg!**

Izráelben ennek a szónak a megfelelője van kiírva a boltokra, amikor azok éppen nyitva vannak. Ez a nyitottság volt jellemző Jézusra! Amikor az emberek hozzá közelítenek, Jézus ezzel a nyitottsággal kérdezi meg: *"Mit tehetek érted? Mit kívánsz? Mit tegyek veled?"* Jézus megnyílt, hogy az emberek számára is megnyíljon a világ és a jövő új távlata.

Szinte meseszerű, ahogy Jézus ezzel a nyitottsággal járja az országot. Ismerjük Ali Baba és a negyven rabló meséjét, amelyen más nyelven ugyan, de ugyanez a mondat hangzik el: *"Szezám, tárulj!"* És ezekre a szavakra egy kincsestár nyílik meg a barlang kapuja mögött. Valamilyen kincsestárat akar megnyitni előttünk az Isten, amikor ebben az új tanévben újra felé fordulunk, és a hitoktatás révén ebbe a kincstárba pillantunk bele.

Isten kincstára olyan, mint a modern garázs, amelynek kapuja egy érzékelő segítségével automatikusan kinyílik, amikor elé gördül az autó. Jézus szolgálatának is ez a lényege. Azokon az embereken segít, akik bezárkóznak, akik nem tudnak mit kezdeni az életükkel, akik kényszerűségből begubóznak. Akinek valamilyen fajta fogyatékossága van, nem mer kimenni az utcára, mert fél, hogy baj éri. Jézus viszont azt mondja: Nyílj meg!

Ma különösen is érezzük, mennyire időszerű ez a parancs. Nem is kell semmi fogyatékosság ahhoz, hogy bezárkózzunk a szobába. Nézzük meg, hogyan építkezünk! Magas kerítéseket húzunk a házunk elé, biztonsági rendszert építünk ki, bezárkózunk saját erődítményünkbe. A fiatalok mobilon, SMS-eken keresztül vagy a számítógép online csevegő programjain, MSN-en és Skype-on kommunikálnak anélkül, hogy kilépnének az utcára. Még egymás látványát sem kell nélkülözniük, hiszen ma már egy webkamera nem olyan nagy tétel.

Jézus ezt a bezártságot szünteti meg jelenlétével. Nem azt mondja, hogy zárkózz be, és törődj a magad dolgával, hanem azt, hogy nyílj meg! Lépj ki az utcára, találkozzál a másik emberrel, próbálj kapcsolatot teremteni a többiekkel! Jézus ezt a feladatot adja a számunkra.

**2. Jézus cselekedeteinek hatása van**

Vajon mitől is gyógyult meg ez az ember? Furcsa dolgokat tett Jézus: Bedugta az ujját a beteg ember fülébe. Utána ráköpött az ujjára, és megérintette vele a beteg nyelvét. Nem tudom, ki merné megpróbálni, hogy ilyen módon gyógyítson hasonló fogyatékosságokat. Mindenki jól tudja, hogy ez nem így működik. Volt viszont még egy dolog, amire talán nem mindenki emlékszik. Jézus mondott valamit, miközben ezeket a furcsa mozdulatokat megtette: _az égre tekintve fohászkodott._ Kérte Istent, hogy legyen vele, és tegyen csodát. A megnyílás ugyanis nem megy automatikusan. Nem úgy működik, mint a modern garázskapu, hogy odaállunk elé, és az megnyílik. Igenis, kérni kell, könyörögni kell. Ezt a beteget is odavitték a barátai. Ismerünk egy olyan történetet is, amelyben egy bénát vittek el a barátai Jézushoz, és a tetőn keresztül eresztették le elé, hogy meggyógyítsa őt.

Számukra megnyílt a lehetőség a gyógyulásra. Nem azért, mert Jézus olyan furcsa dolgokat tett. Jézus nagyon is egyszerű dolgot tett, a legtermészetesebb és leginkább idevaló cselekedetet tette meg: **imádkozott.**

Egy hívő keresztyén ember számára ez az elsődleges mozdulat. Nem az utolsó, amikor már senki sem tud segíteni: sem az orvos, sem a természetgyógyász, sem a guru, sem valamilyen csodatévő gyógymód. S ez vonatkozik a tanulásra, a baráti kapcsolatokra, vonatkozik egészségi állapotra, családi békére, és mindarra, amire szükségünk van ahhoz, hogy megfelelő módon nevelkedjünk fel ebben a világban.

*Effata! Nyílj meg!* Jézus kér, hogy ez a megnyilatkozás megtörténjen. Ez végzi el a csodát bennünk, amikor tudunk kérni Jézustól.

3. Feladatunk van!

Egy nagyon jól ismert képet osztottam ki mindenkinek. A három majom mitikus alakja egy fontos mondanivalót hordoz. Megtanultam japánul is: misaru, kikasaru, iwasaru (Nem látok, nem hallok, nem beszélek!) Vajon Jézus ezt kívánja tőlünk? Ezt tegyük?

Ha Jézus valóban azt akarta volna (amit egyébként kért), hogy ne beszéljenek az Ő cselekedeteiről, akkor meggyógyította volna ezt a dadogó süketet? Sokkal egyszerűbb lett volna úgy hagyni - biztosan nem tudta volna elmondani! De Jézus gondolataiban ott volt, hogy ezek az emberek - bár tudják, hogy Jézus megtiltja nekik, hogy az örömhírt továbbadják -, tovább fogják adni még annál is inkább, mert ez egy olyan csodálatos élmény, amit megtapasztaltak Jézussal kapcsolatban, hogy nem tarthatják magukban.

Nem azt kell elmondaniuk, hogy meggyógyult a süket, nem azt kell elmondani, hogy újra tud beszélni a dadogós, hanem azt, hogy Jézus csodát tett! Jézus az, akihez oda lehet menni, Jézus az, aki ki tud mozdítani életem holtpontjairól. Nem úgy, hogy valamilyen furcsa dolgot tesz velünk. Nem dugja be az ujját az agyunkba, hogy ott átkapcsoljon valamit, hanem erőt ad, bizalmat ad, reményt ad, türelmet és kitartást, hogy munkánkat megfelelően érezzük.

**Befejezés:** Ma, amikor egy új évet kezdünk el, akkor Jézusnak a közösségét tapasztaljuk meg. Azt a szeretetét, hogy Ő velünk van. S amikor most megnyitjuk ezt az új tanévet, akkor azt kívánjuk, hogy nyissa meg a számunkra most Jézus is!

**Nyílj meg, tanév! Nyílj meg, isteni bölcsesség! Taníts minket úgy élni, hogy méltók legyünk a keresztyén névre!** Erre tanít bennünket Jézus, és arra buzdít bennünket, hogy ezzel a bizalommal induljunk, és miután ezt az évet lezártuk, hálát adhassunk Istennek, hogy megadta nekünk azt, amit kértünk tőle. Ámen

*Imádkozzunk!*

*Urunk, Istenünk! Hálát adunk Neked azért, hogy Te szeretsz bennünket, és minden feladatunkban megsegítesz minket! Tudjuk, hogy sokszor csak a saját erőnkre akarunk hagyatkozni, büszkeségből nem is akarunk elfogadni mástól segítséget. Láttasd meg velünk azt, hogy szükségünk van a Te jelenlétedre, a Te bátorításodra! Kérünk, győzd meg a mi lelkünket is arról, hogy Te tudsz rajtunk segíteni! Te megnyithatod számunkra mindazokat a lehetőségeket, amelyeket szeretnénk kihasználni, amelyek segítségével célhoz szeretnénk jutni. Áldj meg bennünket ebben az új tanévben is! Add, hogy ne csak ígéretek legyenek azok, amiket ma elmondunk, hanem valóban éljen bennünk annak a bizonyossága, hogy a Te jelenlétedben, a Te segítségeddel mindez sikerülhet is. Így áldd meg az új tanévet, és légy velünk, hogy valóban a Te tetszésedre élhessünk! Ámen*

--------------------------------------
Elhangzott Alsóságon, 2006. szeptember 3-án
tartott tanévnyitó istentiszteleten
(Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnapon)

Alapige: Mk 7,31-37
Lekció: 2Kor 3,4-9
Énekek: 306, 52, 11