1%

Az igehirdetés "letölthető":http://vasev.lutheran.hu/objects/igehirdetes20060319.wav, és (hirdetésekkel együtt) meghallgatható. (8,1 MB)

Krisztus követésének hivatása

**Bevezetés**: Sokan hallották már tőlem ezt a példát - én magam egy betegségből felgyógyult lelkésztársamtól hallottam: *"Az ágyhoz kötött beteg ember tehetetlen. Semmi mást nem tud tenni, csak nézi a plafont! Érdekes, hogy a nyomorúság tanítja meg az embert felfelé nézni."* Pedig olyan egyértelmű lenne! Különösen számunkra, akik komolyan vesszük Isten igéjét, és várjuk is mennyei Atyánk tanácsait életünk kritikus helyzeteiben.

Ha a saját hétköznapjaimra gondolok, nekem is be kell látnom: sokszor görnyedek okos könyvek fölé, lefelé nézve, órák hosszat bambulok a néma képernyőbe a számítógép előtt, miközben igehirdetésre, előadásra, valamilyen alkalomra készülök. S ezzel bizonyára sokan vannak így - saját életük testre szabott szituációiban.

A gyerekeket is mindig arra intjük, hogy nézzenek a lábuk elé, nehogy elbotoljanak. Mozgásérzékelő villanykapcsolókat helyezünk el sötét folyosókon, hogy lássuk a talajt, amelyen járunk. Aki az égre emeli tekintetét, egyszer nagy valószínűséggel orra bukik.

Mégis tudunk olyanokról, akik megtanultak égre emelt tekintettel tájékozódni - nemcsak átvitt értelemben, hanem a valóságban is. Tudjuk, hogy a hajósok - az okos műszerek előtti korban - más támpontot nem találhattak a nyílt tengeren, mint a csillagokat. Emlékszem egy filmre, amelyben egy gonosztevő el akarta téríteni a hajót, és mágnest tett az iránytű alá. Akik feltétlenül megbíztak az emberek által alkotott műszerbe, azok nem észlelték a veszélyt, de aki a csillagok állásából észrevette, hogy rossz irányban haladnak, meg tudta menteni a hajó utasait.

A mai vasárnap témája is megtanít minket tájékozódni - égre emelt tekintettel, hogy amint - felfelé tekintve - a napkeleti bölcsek is megtalálták a Megváltót, mi is eljussunk hozzá.

Kérdéseink adódnak mai igénkből. Miért is kell felfelé tekintenünk?

**1. Segélykérés**

A 121. Zsoltár így kezdődik: *"Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta."*

Jézus az oltárnál felolvasott igében félelmetes dologról beszél. Szép dolog, hogy ellen tudunk állni a gonosznak, nemet tudunk mondani a kísértésre. Az ördög viszont nem nyugszik bele a vereségébe. Összeszedi minden erejét, és hetedmagával tér vissza. Ez adhat választ arra a kérdésünkre is, hogy *"Miért ér bennünket annyi baj, pedig Istennek tetsző életet szeretnénk élni; akik viszont hátat fordítanak neki, oly vígan élnek?"*. Ahol nagyobb ellenállásba ütközik az ördög, ott nagyobb erőval támad.

**Mit kérhetünk imádságainkban?** Ha gyermekeket kérdezünk, mit kérnének legszívesebben imádságaikban, bizonyára egyéni boldogságukhoz kérnek mindenféle jót. Csodálatos érzékük van ugyanakkor arra is, hogy mindazt bátran kérjék, amit felnőttek talán nem is mernek megfogalmazni, amire viszont igen nagy szükség lenne! Bárcsak mi is ezzel a reménységgel kiáltoznánk fölfelé!

**2. Reménység**

A vasárnap zsoltára ezzel a kéréssel zárul: *"ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam!"* Amikor tehát kéréseinket Istenhez intézzük - égre emelt tekintettel -, azzal a reménységgel tesszük, hogy kiáltásunk meghallgatásra talál.

Tapasztaljuk, hogy amikor Istenbe vetett bizalommal kezdünk erőnket meghaladó feladataink elvégzésébe, némelyeknek gúnyos mosolyra görbül a szája. Az ember fél, hogy megszégyenül. Nem akarja, hogy nevetség tárgya maradjon a hite miatt. Ezért sokan a könnyebb utat választják. Elfordulnak, és inkább követik azokat, akik a saját útjukat járják.

Pál apostol - megtérése előtt - nagyon biztos volt a dolgában. Amikor viszont az Élő Úr Jézus megszígyenítette őt tévútjai miatt, akkor irányt változtatott, és Isten szolgálatába állt. Hosszú szolgálat után, sok nyomorúságot, börtönt is elszenvedve mondja ki: "A reménység pedig nem szégyenít meg."

**3. Krisztus követése**

Utánzás *(mimézis)* -> Követés. Amikor Pál apostol Jézus követésére szólítja fel az efezusiakat, akkor valójában azt kéri, hogy a keresztyének figyeljék meg a Mester arcának rezdüléseit, utánozzák, imitálják azokat, és kövessék cselekedeteit.

Aki viszont nagyon odafigyel a másik ember mozdulataira, gondolataira, és vállalja azt, hogy utánozza, az nem gondolkodás nélkül csinálja azt, amit a másik, hanem tudatosan vállalja azt az életfelfogást, amit a másik is vall.

Jézusnak tehát nem csupán követői, hanem _követei_ is vagyunk. Ez a küldetésünk! Egy olyan világban, amelyben az erkölcsi normák feledésbe merülnek, amelyben az értékek ellentétükbe fordulnak, csak úgy tudunk példát adni, ha Jézust utánozva, az ő követésében járunk, és ezzel azt is kifejezzük, hogy vállaljuk Jézus normáit, igent mondunk akaratára, és az ő útján akarjuk folytatni földi vándorlásunkat.

**Befejezés**: Azért vagyunk Krisztus követei, mert Jézus Krisztus küldetésében járunk. Ezért utánozzuk az Ő cselekedeteit; voltaképpen magát Jézust jelenítjük meg a világ előtt. Ezért mondja Jézus a tanítványoknak: *"legyetek egymás krisztusai!"*. Lássák meg rajtatok az emberek Krisztus arcát!

Hogyan tudunk ennek az óriási felelősséggel járó feladatnak eleget tenni? Pál apostol egy egészen egyszerű receptet ad, amit viszont nem biztos, hogy könnyű követni. Ezt mondja: *"A világosság gyümölcse: csupa jóság, igazság, egyenesség"*. Semmi különöset nem kér. Azt azonban nem felejthetjük el, hogy mindig jön az Ördög, és igyekszik minket eltéríteni a jóságtól, az igazságtól és az egyenességtől. Ezért kell újra meg újra Jézusba kapaszkodni. Ezért kell komolyan venni azt, hogy Jézus fontosnak tartotta, hogy értünk áldozza az életét; és böjti időben elkerülhetetlen, hogy erről beszéljünk. Hiszen azt várjuk, hogy kiteljesedjék előttünk Jézus szolgálatának az értelme, amikor elérkezünk a nagypénteki szomorú eseményekhez, mert ebben csúcsosodik ki Isten csodálatos gondviselése irántunk. Megadja mindazt, amire szükségünk van földi életünk biztonságos gyakorlása érdekében. Megadja nekünk a szabadságot a gonosz hatalmától; megadja nekünk a szabadságot a jóságra, az igazságra és az egyenességre, hogy ne kelljen hamisan szólni és hamisan cselekedni azért, hogy minket elfogadjanak; hanem, hogy azzal őszinte, nyílt magatartással, amit Krisztustól tanultunk, meg tudjuk nyerni az embereket - nem magunk számára, hanem - Isten számára. Hogy mi ehhez megkapjuk az erőt és a bátorságot, arról Jézus Krisztus gondoskodik. Ezért a mi életünk sok-sok nyomorúságunk közepette is lehet öröm és hálaadás. A Krisztushoz illő magatartás úgy valósul meg, hogy Krisztus illeszt minket saját magához. Nincs tehát más feladatunk, mint hálaadással elfogadni ezt a kiváltságot, a Jézus Krisztussal való járás örömében élni, és erről a jelenlétéről tanúskodni a világban. Aki pedig szemtanúja lesz hálás életünknek, megláthatja bennünk és általunk Isten szeretetének és kegyelmének világosságát. Ámen

*Urunk, Istenünk! Sokszor olyan bizonytalanok a lépteink. Tévutakra tévedünk, és nem találjuk a kiutat. Sötétben tapogatódzunk, és várjuk a Te világosságodat. Köszönjük, hogy ma figyelmeztettél bennünket arra, hogy milyen irányba is fordítsuk tekintetünket! Köszönjük, hogy Reád tekinthetünk, és benned bízhatunk! Ne engedd, hogy megrémítsen bennünket az a számtalan akadály, veszély, amely körülvesz bennünket! Ne csupán a lábunk alá nézzünk, hanem tudjunk abban is bízni, hogy felülről jön az útmutatás! Kérünk, Te adj ehhez kellő bátorságot, hogy a Te követőid lehessünk azonosulva mindazokkal a kincsekkel, amelyeket nekünk ajándékoztál! Lehessünk a Te követeid is a világban! Add Szentlelked erejét, hogy ebben a küldetésben mindvégig kitartsunk! Ámen*

Elhangzott Alsóságon és Rigácson 2006. március 19-én
Ef 5, 1-9 alapján; Oltári ige: Lk 11, 14-28
Énekek: 425, 3, 420, 202