1%

*"Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek. Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban vagyok. De az ÚR nevét hívom segítségül: Ó URam, mentsd meg életemet! Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk. Megőrzi az ÚR az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít. Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR! Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén. Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok! Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug! Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett? A szabadulásért fölemelem a poharat, és az ÚR nevét hirdetem." (Zsolt 116, 1-13)*

_Imádkozzunk!_

Urunk, Istenünk! Ismered gyengeségünket és töredékességünket. Tudjuk, hogy látod nagy szükségünket, amikor hozzád kiáltunk. Őszinte hálával köszönjük meg neked, hogy egyszülött Fiadat elküldted nekünk a földre, hogy a tökéletes megjelenjen a töredékeseknek. Egyedül benne bízhatunk, benne reménykedhetünk ebben a földi életben, s majd a halál utáni sorsunkban is. Kérünk, tedd emlékezetessé karácsonyi együttlétünket azzal, hogy megvilágítod számunkra testté lételed titokzatos valóságát, hogy benne meglássuk mindeneket átfogó szeretetedet! Add, hogy ezt a szeretetet látva mi is szeretetet tanuljunk embertársaink közösségében most és mindörökké. Ámen

*Isten (...), aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek. Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk! Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. (2Kor 4,5-15)*

Világosságot hozott közénk Jézus

.

**1. Sietős dolgom volt:**

fel kellett díszíteni a templom és a gyülekezeti ház kapuját. Nem akartam, hogy lemaradjunk a nagy karácsonyi "díszítő-versenyben". Hiszen mindnyájan megtapasztaltuk, hogy már ádvent első napjaiban elkezdődött a kirakatok, az utcák kivilágítása. Amint megjelentek az első fényes égősorok a lámpaoszlopokon, megéreztük: közeledik karácsony ünnepe.

Amikor elhatároztam, hogy templomunk és gyülekezeti házunk kapujára is elhelyezek egy-egy fényes díszt, nem csupán az volt a célom, hogy az ünnep közeledését jelezzem. A fény rávilágít karácsony lényegére: hívogat be az ajtón - nem csupán a gyülekezet alkalmaira, hanem a Jézussal való találkozásra. Ő ugyanis ezen az ünnepen lép egészen közel hozzánk, hogy megérezzük jelenlétét, átéljük szeretetének ölelését és békességét.

**2.Sietős dolgunk van mindnyájunknak!**

Akik itt együtt vannak, azért kaptak meghívást, mert megértek már egy tisztes életkort. Én szemtelenül fiatal vagyok - ahogy mondani szokták. Talán nem szép dolog, hogy éppen én mondom ki - pedig mégis igaz: *sietős dolgunk van!* Jézus közel! Ezt hirdette meg Keresztelő János, és erre hívja fel a figyelmet minden karácsony. Nem mehetünk el mellette szó nélkül, hiszen miattunk és értünk végezte el küldetését. S ahogy múlnak az évek, egyre inkább belátjuk, nagy szükségünk van a társaságára, üzenetére, vigasztalására, a tőle kapott reménységre.

Múlandóságunk felismerése egyre sürgetőbb valóság. Gyengülő testünk, egyre sűrűbben jelentkező betegségeink megrémítenek minket, és egyre több kérdést vetnek fel bennünk a végső dolgok felől. Szükségünk van Jézusra, aki választ ad ezekre a sürgető kérdésekre.

3. Isten siet megkegyelmezni

A felolvasott ige dialektikus feszültségben mutatja be a keresztyén ember élethelyzeteit. Ha Pál apostol életét ismerjük, megértjük, miért ír így. A korinthusi gyülekezet pláne megérti! Nekünk sem nehéz megérteni. Számtalanszor átélhettük, milyen az, amikor erőnk végéhez értünk, s az utolsó pillanatban érkezett a szabadulás; amikor már reménységünk is elfogyott, és váratlanul megszületett a megoldás.

Ősi énekünk kezdődik ezzel a felkiáltással: *"Uram Isten, siess megsegíteni minden szükségünkben ..."*

Csodálatos érzés, hogy nem kell félni a végső pusztulástól! Bizton remélhetjük, hogy időben érkezik a segítség! Isten nem hagy minket elveszni.

Bizonyára sokan nem tudják, mi az a mountain jumping. Még kevesebben vannak közöttünk, akik ki is akarják ezt próbálni. Magukat bátraknak mondó emberek, iszonyatos magasságokból vetik le magukat a mélybe úgy, hogy lábukra egy különleges rugalmas kötelet erősítenek, amely az utolsó pillanatban visszarántja őket, mielőtt a talajhoz csapódnának.

Sokszor érezhetjük ilyennek keresztyén életünket. Mély szakadékok mélyére zuhanunk, reszketve várva a végzetes becsapódást ..., de a kötél ott van! Jézus tart meg minket! Ez a karácsonyi üzenet hangzik ma is mindnyájunknak: Immánuel - Velünk az Isten! Ámen

-----------------------------
Elhangzott Alsóságon, az időseknek rendezett karácsonyi ünnepségen 2005. december 20-án.