1%

Az igehirdetés "letölthető":http://vasev.lutheran.hu/objects/igehirdetes20060402.wav, és meghallgatható. (5 MB)

Az új szövetség közbenjárója

**Bevezetés**: Tegnap az esti családi elcsendesedés idején nem a szokásos mesekönyvek egyike, hanem Homérosz Iliászának egy feltűnően megragadó módon illusztrált példánya került a kezünkbe. Kislányom nagy érdeklődéssel olvasta a görögök és a trójaiak viszályáról szóló leírásokat, és a harcra való felkészülés mozzanatait bemutató sorokat. Felfigyelt arra, hogy mindkét fél úgy indult a háborúba, hogy *"aki tehette, áldozatot mutatott be isteneinek"*. Ennél a mondatnál megtorpant, és megkérdezte: mi az, hogy áldozat?

Meglepett a kérdés, és magam is kénytelen voltam alaposan elgondolkodni a válaszon. Mindenki elkezdhetné sorolni, hogy milyen áldozatot hozott már családtagokért, barátokért, gyülekezetért, a népért. Mindenkinek megvannak a maga áldozatai. A kérdés viszont az, hogy mi célból hozzuk meg áldozatainkat.

Ha az áldozat bibliai értelmét kutatjuk, nagyon közel kerülünk az ókori görögök áldozat-értelmezéséhez, hiszen ők elsősorban nem azért áldoznak, mert valamit kapni akarnak cserébe, hanem azért, mert tudják: tartoznak ezzel az isteneknek. Tehát nem valami kiérdemlése a cél, hanem a hála. A zsidók áldozati gyakorlata - persze - ennél sokkal bonyolultabb. Most csupán egy fontos típusát szeretném vizsgálni: _az engesztelő áldozatot_, amely különleges módon ötvözi a kérés és a hálaadás igényét: a nép azért kér engesztelést, mert érzi, hogy bűnös, és kéri a bűnbocsánatot; ugyanakkor kifejezésre juttatja azt a reménységét is, hogy az Isten, akihez fordul, annak hatalma van segíteni, kimenekedést adni, a népet győzelemre vezetni. S erre éppen azáltal van mód, hogy megszabadítja bűneiből.

**1. Szükségünk van az engesztelő áldozatra**

Nap mint nap szembe kell néznünk töredékes, törékeny testi valóságunkkal. Belátjuk, hogy minden törekvésünk ellenére hibát hibára halmozunk, bűnt követünk el bűn után.

Amikor a TV-Cell mai áhítatára készültem, Reményik Sándor verse jutott az eszembe, amelyet most is idézek:

Sok kis hajó közt, nagy hajó közt
Láttam egy ladikot:
Lélekvesztőt, egy-embernek valót.
Ily lélekvesztőn indultam el én
Az élet tengerére.
Mert nem adott az Isten más hajót.

Talán sokan szeretnének más hajóba szállni: erősebbe, masszívabbra, jobban kormányozhatóba, csinosabba, gyorsabba, biztonságosabba. Viszont nem bújhatunk ki a bőrünkből. Ezt a hajót kaptuk, *"Mert nem adott az Isten más hajót"*. S ez a mondat nem a beletörődés keserűségével hangzik el ajkunkról, hanem azzal a tudattal, hogy Isten nekünk ezt az életet szánta, és nekünk ezt kell megbecsülni, ezzel az élettel kell valamit kezdenünk.

Valamit azért mégis csak tenni szeretnénk. Szeretnénk felmutatni valami eredményt. Ezért próbálunk áldozatot vállalni másokért és saját magunkért is. Halványan reméljük, hogy Isten ezeket az áldozatokat látja, és méltányolja.

**2. Krisztus az egyetlen - tökéletes - áldozat**

A felolvasott ige írója azt mondja, hogy nincs tökéletes áldozat Krisztus egyetlen és tökéletes áldozatán kívül. Aki ezt leírta, annak a személye homályba burkolódzik. Nem tudjuk, vajon Pál volt-e a szerző, vagy egyik tanítványa, vagy valaki egészen más. A könyv címe viszont beszédes! Nem a szerző a fontos, hanem a címzettek! "A zsidókhoz írt levél" Isten népéhez szól - a kiválasztottaknak, akik örökösei az ígéreteknek Ábrahám, Izsák és Jákób által. Ők azok, akiknek megadatott a szövetség, amelyet a Szövetség ládája képében mindig maguk előtt, között hordoztak - megértve Isten örök üzenetét: Ő mindig velük van, Hozzá mindig fordulhatnak. Ez a szövetség erősödött meg újra meg újra a nagy engesztelés ünnepén, amikor a főpap áldozatot mutatott be a nép bűneiért. Az ÚR rendelte ezt az áldozatot, és el is fogadta azt minden egyes alkalommal.

Miért van akkor szükség új áldozatra? Azért, mert Isten saját maga akart népe segítségére sietni. Hiszen az ember embert nem válthatja meg - bűnös a bűnöst nem mentheti meg. "Vezethet-e vak világtalant? Mindketten verembe esnek." Isten ezért találta fontosnak, hogy e világon kívülről küldjön megoldást minden problémánkra. Igazi és tökéletes áldozatot akart hozni értünk. Ezért volt szükség Krisztus áldozatára, mert ez az új szövetség kezdetét jelenti minden ember számára. Minden ember számára? ...

**3. Krisztus áldozata - az új szövetség kezdete**

Az oltár előtt elhangzott igében egy óriási vitáról hallottunk, amely Jézus és a zsidók (a hivatalos vallási vezetők) között zajlott le. A zsidók Jézus személyének vizsgálata során újra meg újra beleakadnak a törvényekbe. Megbotránkoznak azon, hogy Ő magát nagyobbnak tartja a prófétáknál.

Nagy botránykő Jézus személye a zsidók számára, de éppen ezáltal érthetjük meg, mi az az új szövetség, amelyet Jézus nekünk ad. Az új szövetség az, amibe már nemcsak a kiválasztottak tartoznak, hanem mi mindnyájan, mert beletartozunk Isten kiengesztelő akaratába. Erre az áldozatra fogunk tekinteni Nagypéntek ünnepén. Meg kell értenünk, hogy ennek azért kellett bekövetkeznie, mert mi nem vagyunk alkalmasak arra, hogy engesztelést szerezzünk bárkinek is - akár magunknak, akár másoknak. Isten viszont tökéletesen meg akar minket menteni - Jézus Krisztus által!

**Befejezés**: Tegnap a gércei kultúrház megtelt a missziós napra érkezőkkel - azokkal, akik Krisztus arcát szerették volna még jobban megismerni. Dr. Szabó Lajos, az EHE rektora, délutáni előadásában egy nagy utazásra kísért el bennünket a művészetek évszázadaiba. Szemléletes példákon keresztül mutatta be, miként alakult ki egy-egy művész képzeletében Krisztus alakja. Egy ikonfestőről mondta el: *"Látogatók érkeztek a cellájába, és figyelték, hogyan fest. Megkérdezték, hogyan tud ilyen kevés fény mellett dolgozni. Ő csak akkor fest - mondta -, amikor felkel a nap, és csak addig dolgozik, amíg a nap besüt az ablakán. És mit tesz akkor, amikor nem süt a nap? - kérdezték. Akkor nem festek... - hangzott az egyszerű válasz."*

Amikor Nagypéntek felé közeledünk, Krisztus közelsége egyre jobban megvilágítja lelkünk vásznát, hogy kirajzolódhassanak rajta Urunk igazi vonásai, és megismerhessük őt minél jobban - elsősorban olyannak, aki értünk élt. Igazi arcát csakis úgy fedezhetjük fel, ha áldozatára tekintünk, és szenvedő arcában meglátjuk mindent odaadó szeretetét, ami által minden bűnünkre van engesztelés, és ami által nyitva áll az út Isten Országa felé. Ezzel a reménységgel várjuk a legnagyobb ünnepet, hogy valósággá váljon a mi személyes hitünk számára is Krisztus áldozatának szabadító ereje. Ámen

*Urunk, Istenünk! Ismered töredékes emberi valóságunkat. Ismered szándékainkat is, és azt a nagy vágyunkat, hogy valamilyen módon eleget tehessünk az elvárásoknak: saját magunk és mások elvárásainak, valamint a Te elvárásaidnak is. Világosítsd meg számunkra azt, hogy nélküled hiába is erőlködnénk! Szükségünk van engesztelő szeretetedre. Add, hogy hálával el tudjuk fogadni Jézus Krisztus személyét, szenvedő, együttérző arcát, s elfogadjuk az Ő halálát a mi életünk számára is! Kérünk, nyisd meg számunkra szereteted titkát, hogy a Te kegyelmedből élhessünk most és mindörökké! Ámen*

Elhangzott az alsósági evangélikus templomban
2006. április 2-án Zsid 9, 11-15 alapján
Oltári ige: Jn 8, 46-59
Énekek: 377, 4, 192, 202