1%

A lehetőség megragadása

**Bevezetés:**

Tanévzáró istentiszteletet tartunk. Vajon miben különbözik ez más istentiszteletektől. Kereshetnénk rá különleges formát; bevonhatnám a hittanosokat a szolgálatba, megmozgathatnám a gyülekezet tagjait. Tettem korábban, most nem teszem. Nem fárasztom az iskolásokat, akik az utóbbi hetekben, hónapokban eleget szerepeltek! Nem okozok különös meglepetést az itt ülőknek.

Ez az istentisztelet mégis más egy kicsit. A hittanosok - akik eljöttek - kicsit tűkön ülnek, hiszen tudják, hogy az istentisztelet után megkapják hittan-bizonyítványukat. A felnőttek nem ülnek annyira tűkön, hiszen az ő számukra most nem érkezett el a számonkérés ideje. Mégis legyünk egy kicsit együttérzők, szolidárisak! Szeretném, ha ki-ki (s most elsősorban a felnőttekre gondolok) kiállítaná saját maga számára a bizonyítványt. Ezeket a bizonyítványokat senki más nem fogja látni, csak mi magunk - és az Isten az égben. Ezért fontos, hogy mindnyájan őszinték legyünk saját magunk - és Isten színe előtt. Kérem, hogy a lapot senki ne fordítsa meg, mert a túloldaláról majd később lesz szó! Tudom, hogy lesznek, akik mégis megfordítják - számukra bizonyára nem lesz már olyan érdekes a játék...

Öt kérdésre válaszoljunk önmagunk előtt úgy, hogy 1-5-ig osztályozzuk saját magunkat. Tekintsük ezeket a kérdéseket gyónótükörnek, önmagunkba tekintésnek, hogy jobban megértsük a felolvasott alapige mondanivalóját!

Gondolom, nem lesz könnyű a válaszadás, hiszen sok kérdés, sok érzés viaskodik a lelkünkben, és egyszer ez, egyszer az kerekedik fel bennünk - úgy, ahogy Jákób tusakodásáról is hallottunk az imént.

"(Bizonyítvány)":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/alsosag/08lelki/ige/bizi

**1. Küzdelem és győzelem**

Erről szól Jákób drámai története. Azt hiszem azonban, hogy nyugodtan általánosíthatunk, még ha nagyon unalmas közhelynek is hangzik: *emberi életünk szüntelen küzdelem*. Végig lapozhatjuk a Bibliát: csupa olyan emberekről olvashatunk, akikre ez a kijelentés a jellemző: küzdöttek és győztek. **Nóé**, aki kortársai gúnyolódásával, hite ingadozásával küzdött, aki minden értelmes érv ellenére bárkát épített: győzött - és életben maradt. **Ábrahám**, akinek értelme Isten érthetetlen parancsaival viaskodott: győzött - és fia életben maradt. **Jákób**, aki hazugságai miatt szenvedett megaláztatást, aki újra meg újra harcba szállt az igazáért: győzött - és fiai révén nyert áldást és életet: belőle származott Izráel 12 törzse.

Ugyanígy találkozhatunk küzdő, hitükkel viaskodó emberekkel az Újszövetség lapjain is: ismerjük **Zákeust**, a vámszedőt; a **bűnös nőt**, aki Jézus lábai elé borul; a **kapernaumi századost**, aki Jézustól kér segítséget; ismerjük **Pétert**, a kősziklát, akinek hite porrá zúzódik a Golgota szikláján; **Tamást**, aki nem akar hinni a feltámadásban; Sault, akiből apostol lesz; és még sorolhatnánk a példákat napestig.

Nem lenne viszont sok értelme ennek a felsorolásnak, ha nem érkeznénk el a saját életünkig - hiszen Jézus üzenete nekünk szól, hozzánk is elér, a mi életünket is meg akarja változtatni, a mi küzdelmeinkben is győzelmet akar adni. Csakhogy éppen itt akadunk el leginkább! Hittanosainktól gyakran halljuk: *Jó volt a tanítványoknak, hogy láthatták Jézust! Könnyű volt nekik hinni! Bárcsak mi is találkozhatnánk vele! Miért nem beszél hozzánk is? Tisztelendő bácsi hallotta-e már Jézus hangját? Szólt-e már hozzá? Mit üzent?* Ezek a felkiáltások, ezek a kérdések jellemzik a mi korunkat - gyermekeinket és minket is.

**2. Keresés és megtalálás**

Ez a második fontos üzenete a mai napnak. Ha emlékszünk az oltár előtt felolvasott jézusi példázatokra, fel tudjuk idézni azt a pásztort, aki elveszett bárányát kereste; azt az asszonyt, aki az elveszett drahmáját kereste. Vajon van-e értelme ennek a nagy keresgetésnek? 100 bárány közül egy? Egy apró pénzdarab? Vajon érdemes-e ezért km-eket gyalogolni? Vajon érdemes-e ezért az egész házat felforgatni?

Többször előfordult már, hogy egy-egy hittan óra után találtam elhagyott ceruzákat, radírokat. Másnap kérdeztem: nem hiányzott? *Á, nem! Anyu vett másikat.* Vagy: Ott felejtették a papírlapokat, amelyeket én osztogattam. Másnap: *Tisztelendő bácsi! Ugye van még belőle? Az enyémet elvesztettem...*

Lényegtelennek tűnő dolgok ezek. Sajnos sok esetben ilyen lényegtelen dolgoknak tartjuk a hitünket is. Jákób megküzdött érte. Kereste, és megtalálta. Vajon vagyunk-e olyan állhatatosak, hogy mi is vesszük a fáradságot, és megküzdünk érte? Vajon nem hagyjuk-e ott azzal, hogy ez bizony túl nagy fáradság! Eljönni gyermek-istentiszteletre? Korán felkelni? Esetleg esőben biciklizni? Vállalni a délutáni visszagyaloglást az iskolába egy hittan óráért? Megéri Isten iskolájába járni?

**3. Áldás és öröm**

Ez a jutalma annak, aki igent mond az előbb feltett kérdésekre. Lám, a pásztor, aki megtalálta elveszett bárányát; az asszony, aki megtalálta elveszett drahmáját - milyen nagy örömöt érzett! Összehívta szomszédait, barátait, hogy együtt vigadozzanak vele. Milyen nagy öröme volt Jákóbnak is, aki megragadhatta Isten angyalát, és addig nem engedte el, amíg áldást nem kapott tőle.

Mi is ennek az áldásnak az öröméért vagyunk itt együtt. Mi is megragadhatjuk a most adódó lehetőséget! Megtapasztalhatjuk, hogy a sok küzdelem, szenvedés és reménytelenség ellenére van megoldás nagy kérdéseinkre! Nem magunkban kell ezt keresni. Jákób is megérezte ezt. Megragadta Istent, és tőle kapott áldást. Nekünk honnan jön az áldás? Nem mástól, mint Jézustól! Tőle kaptuk a keresztségben azt az ajándékot, hogy testvérei lehetünk, s így mennyei Atyánk szeretett gyermekei. Ezt a lehetőséget ragadhatjuk meg minden alkalommal, amikor szól hozzánk igéjében: hittan órákon, gyermek-alkalmakon, istentiszteleteken, személyes beszélgetésekben, családi közösségben a Biblia fölött elmélkedve - és még sok más helyzetben, amely adódik hétköznapjaink során.

Megragadható ez az áldás, megragadható ez az öröm, és már nem is olyan nagy bennünk a keserűség, ha a bizonyítványunkra nézünk. S most megfordíthatjuk ezt a bizonyítványt, s kérem, olvassuk el az értékelést! Nem az én értékelésem ez, hanem az Úré! Istennek legyen hála!

"(Értékelés)":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/alsosag/08lelki/ige/bizi/ert

**Befejezés:**

Megragadható Isten áldása! Megragadható a Krisztusban megtalált öröm! *Ámen*

Elhangzott: