1%

Ez még csak a kezdet!

**Bevezetés:** Múltat idéző alkalom a mai. Visszagondolunk sok évvel ezelőtti konfirmációra, együtt töltött felkészülésre, gyülekezeti, hitbeli élményekre, közösségi alkalmakra, és mindenekelőtt arra az erőre, amit a konfirmációban kaptunk. Vajon mi történt azóta? Vajon mindenki elmondhatja: futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam? Akik ide eljöttek, bizonyára ezért a mondatért jöttek el, és a hálaadásért, hogy a Lélek őket hitben, reménységben megtartotta. Fiatal konfirmandusokban, hittanosokban az a tévhit él, hogy a konfirmációval valami lezárul. Befejeződik (lényegében) a hitoktatás, nincs többé "kötelező templombajárás", felolvasás, szavalat, szereplés...

Idei / tegnapi konfirmandusaink nagy része mégis közöttünk van a mai istentiszteleten. Jó ezt látni. (Remélem, nemcsak azért jöttek, mert én külön erre kértem őket.) Bízom benne, hogy megértették: a konfirmáció nem befejez valamit, hanem ez által kezdődnek meg a hívő keresztyén élet mindennapjai...

**Ez még csak a kezdet!** - ezt a címet adtam igehirdetésemnek. Igen! Amikor jubilálók a mögöttük lévő évtizedekre visszaemlékeznek, elmondhatják: a konfirmációval csak elkezdődött valami, aminek nagy hatása volt további életükre, s ezt különösen akkor érezték meg, amikor nagyon is szükségük volt Isten erejére, bátorítására, biztos kezére.

Szükség van ilyen hitvalló tanúkra - és engedjék meg ezt az "önző" megjegyzést: talán nekünk van inkább szükség ezekre a találkozókra (amellett, hogy bizonyára a meghívottak is szívesen jöttek), mert látnunk kell a keresztyén hit értelmét, gyakorlati megvalósulását. Jó hallani, hogy "a reménység nem szégyenült meg"...

Az ember elkezdett valamit

Erről szól a bábeli torony története. Elhatározta az ember, hogy nagyot alkot! Önmagában ez nem is lenne baj, hiszen mindenki szeretne maradandót letenni az asztalra. De figyeljük csak meg a bábeliek hanghordozását! *"Vessünk téglát, és égessük ki jól!"* Semlegesnek tűnik a mondat, de ez a többes szám első személy nagyon ismerős! Néhány fejezettel előbb ezt olvassuk: *"Alkossunk embert a magunk képmására!"* Ezzel párhuzamosan hangzik el a bábeliek elhatározása. Félelmetes gondolat! Nem a nagy alkotás a gond, hanem az igény: istenek akarnak lenni!

A lelkésznek, minél őszebb a haja, annál nehezebb lépést tartania a fiatalok gondolkodásával. Igyekszem a számítógép lehetőségeit felhasználni. Van egy ügyes szolgáltatás, amelyen keresztül kapcsolatokat lehet szerezni, építeni, fenntartani. Ezen ki-ki bemutatkozik. Ezek a bemutatkozások viszont sokszor megdöbbentőek. A név előtt mindenki választhat egy "előnevet". Van, aki ifj., dr. megjelölést használja. Van, aki tréfásan magát grófnak vagy professzornak nevezi, de vannak lélegzetelállító önmeghatározások is, pl.: *Peti, a király; Jancsi, a sztár; Feri, a mester; sőt: Karesz, az isten...* (még jó, hogy kis betűvel írta...) Ugye, milyen aktuális a sokezeréves bábeli üzenet?!

**A bábeli átok alatt élünk.** Ha az ember-isten valamit elkezd, ott istentelen káosz, zűrzavar és egyet nem értés támad. Erre figyelmeztet a mai ige. Viszont nem ez az utolsó lépés a történelemben!

Isten is elkezdett valamit

Az evangéliumi ige csodálatos ellenpontja a bábeli zűrzavarnak. Isten tovább alkot, és megalkotja a szeretet, a kegyelem világát - Isten Országát ezen a földön. Több helyen is olvassuk, hogy Isten Országa ott van, ahol hisznek Jézus Krisztusban. Ez a konfirmáció üzenete, ezt akarjuk megtaníttatni, megéreztetni a fiatalokkal, ezt az üzenetet viszik, hordozzák szívükben a jubilálók is.

**Isten kegyelme alatt élünk.** Ha az Isten-ember valamit elkezd, ott isteni harmónia, békesség és szeretet támad.

Isten szeretete felülmúl minden emberi képzeletet

Ezért idézem most a harmadik kijelölt igét, amit ugyan nem olvastam fel, de jól ismerünk - a pünkösdi történetet: *"És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent."*

Nemcsak azokra árad ki, akik gondolják. **Isten szeretete túláradó!** Pl.: ebéd az iskolában: túlcsordul a tányér. Ilyen az Isten szeretete is.

**Befejezés:** Ma sokak szeméből, mosolyából árad ez a túlcsorduló szeretet. Nem a mienk, hanem Istené, amit Jézus Krisztuson keresztül élhetünk át. Vele élhetünk közösségben. Ezért veszünk úrvacsorát! Éljünk vele, éljünk általa! Ámen

----------------------------------------
Elhangzott *1Móz 11, 1-9* alapján
az alsósági evangélikus templomban
_Pünkösd 2. napján - a konfirmációi jubileum alkalmán_
Énekek: 260, 6, 326, 338, 12