1%

Újabb lépés az új úton...

Ádvent első vasárnapján új esztendőt kezdtünk. Minden új indulás új elhatározásokkal, új lehetőségekkel kezdődik. Változás nélkül nincs új kezdet. Szükség van arra, hogy belássuk: sok mindent át kell alakítani életfolytatásunkban, gondolkodásunkban, hitünkben. Ezért szól a megtérésre intő hang.
Egyre közelebb vagyunk karácsony ünnepéhez, a megígért Messiás eljöveteléhez. Tegnap beszélgettünk családi körben - az ádventi koszorú mellett - arról, mit is jelent az, hogy minden vasárnap eggyel több gyertyát gyújtunk meg. A félhomályban olvasni akartam az Útmutatóból, és igencsak forgattam a könyvecskét, hogy lássam is a betűket. Megállapítottuk, milyen jó lesz holnap: már két gyertya fog égni. Nagyon örült a szívem, amikor megfogalmazódott a felismerés: ahogy közeledünk karácsonyhoz: egyre jobban fogunk látni! Ez éppen így van Isten akarata szerint is! Változásra is csak azt lehet ösztönözni, aki meglátja annak fontosságát! Ezért hangzik ma is az Úr igéje Malakiás szavain keresztül.
I. e. 460 körül Izráel népe már túl van az asszír és babiloni fogságon. Visszatért saját földjére, kezdi újjáépíteni az országot - és a templomot: s ezzel együtt az igaz Isten iránti tisztelet kultuszát. Malakiás ebben a korban él és prófétál. Egy elcsigázott, minden reménységtől megfosztott nép élére áll, hogy felelevenítse az Úr ígéreteit, és új távlatot adjon népe elé a jövő irányában. Olyan korban szól, amikor az emberek már nem is reméltek üzenetet az Úrtól! Malakiás neve is ezt jelenti: *küldött, követ*. Ő az, akit előre küld az Isten, de még nem ő a megígért Messiás! Csak az utat egyengeti!
Nagy szükség van az útegyengetésre! Évszázadokig kellett a Gondviselő Atyának végezni ezt a munkát, mert nagyon sok volt már a kátyú! Nem véletlen az a tudatos szerkesztés a Bibliában, hogy az Ószövetség Malakiás könyvével zárul, az Újszövetség pedig Keresztelő János történetével indul. Annak az alakja hívja fel magára a figyelmet, aki ugyanazzal az üzenettel, ugyanazzal a lendülettel és meggyőződéssel egyengeti az Úr útját, mint 4-500 évvel korábbi elődje. Az ő személye felé fogunk fordulni jövő vasárnap. Most viszont még nem járunk ott, még Malakiás szavaira kell figyelnünk!

**1. Az ígéret be fog teljesedni.**

Gondoljuk el Izráel népe lelki állapotát! Visszatérnek hazájukba - voltaképpen egy egészen új nemzedék költözik a néptelen, lerombolt városokba. Csak szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak valamit arról a csodálatos országról. Micsoda csalódás érhette őket! Hazatérésük nem volt diadalmenet! Nagy szükségük van arra, hogy bizonyosságot nyerjenek Isten ígéreteinek valóságáról!
Nem kell már sokáig várni! Sok vagy kevés az a 460 esztendő? Nem az évek száma számít, hanem az, hogy "hamarosan". Keresztelő János is ilyen szavakkal figyelmezteti kortársait: "a fejsze már a fák gyökerén van". Jézus maga is erről a közeli ígéretről beszél: "Eljön az az idő, és az most van..."
"Közel van az Isten Országa!" - hangzik nekünk is az aktuális üzenet. Nemcsak azért, mert az idők jeleit már látjuk. "Jelek lesznek akkor a holdban és a csillagokban, ..." Ádvent idején Isten eljövetelének öröméről és reménységéről is beszélhetünk, sőt elsősorban erről kell beszélnünk!

**2. Az Úr követe megtisztítja a népet.**

Az előre vetített Messiás feladatáról van szó. Aktuális bűnökről beszél a próféta: varázslás, házasságtörés, napszámosok, özvegyek és árvák kizsákmányolása, hamis eskü, jövevények elnyomása. Nem is hangozhatna el ennél napra készebb társadalom-kritika ma sem! S lám, a nép mit sem tanult belőle! Keresztelő János megint csak erről kellett, hogy beszéljen. Jézusnak szinte szóról szóra ezeket a gondolatokat kellett megismételnie. Ma sincs ez másként! De nem csupán azért szajkózzuk ezeket a szavakat, mert nincs jobb témánk! Isten meg akar menteni: azt akarja, hogy népe megváltozzon. Ha nem saját akaratából, akkor hát az Ő akaratából! Az Ő akarata pedig az, hogy Jézuson keresztül hajtsa végre ezt a változást, hiszen Ő az elküldött követ, aki ezt a szolgálatot elvégzi rajtunk.

**3. A megtérés kölcsönös.**

"Nem változom, és ti sem változtok!" - így szól az eredeti szöveg szójátéka. A két "változatlanság" viszont más értelemben kerül elő! Isten nyilván nem változik, hiszen Ő kezdettől fogva szeretetből hozta létre ezt a világot, ugyanezzel a szeretettel kormányozza azóta is. Az ember sem változott, hiszen megalkotása óta hajlamos a bűnre, a hűtlenségre, az Isten ellen fordulásra. Meg is teszi újra meg újra. Gyarlóságunkon, esendőségünkön nem tudunk változtatni!
Mégis valami változásról beszél Malakiás próféta. Arról a változásról, amit bibliai szóval megtérésnek nevezünk. A megtérésre nekünk van szükségünk – mert bizony, mi változunk! Szorult helyzetekben ígéreteket teszünk, de azokról hamar megfeledkezünk. Szövetségeket kötünk, de azokat hamar megszegjük. Ezért jogosan érhet minket Isten ítélete. Ő viszont változatlanul szeret minket, és hajlandó "megtérni" hozzánk, ha mi visszatérünk hozzá.

A prófétai kettős látásmód sajátossága, hogy a jövő előre vetítése nem csupán jövendölés, hanem a következmények levonása is a jelen számára. Isten elküldi követét, de Ő most is itt van közöttünk! Ádvent van: érezzük meg, hogy Isten itt van velünk Jézus szeretetében, emberi valóságának törékenységében és közvetlenségében, de velünk van isteni hatalmában és erejében is! Ő eljön újra, hogy ítéljen. Félelmetes az ítélet, de mi bízvást remélhetjük a kegyelmet!

*Elhangzott Alsóságon, Ádvent 2. vasárnapján (2004.12.05) Mal 3,1-7 alapján*