1%

*"Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek."*

Isten teszi meg az első lépést

**Bevezetés:** Tegnap az általános iskola évzáróján hallottam egy tibeti tanító mesét, amely két kereskedőről szólt. Az egyik tartozott a másiknak, de nem akarta megadni. Ezért a hitelező el akart menni hozzá, de ő elfutott előle. Futás közben elhagyta az egyik csizmáját. Így szólt a másik: "Nicsak, egy csizma! Magammal vigyem? Á, nincs értelme! Mit kezdjek fél pár csizmával?!" Tovább futottak. A menekülő elveszítette a másik csizmáját is. Észrevette a másik, és így kiáltott fel! "Lám, itt van az előző csizma párja! De kár, hogy azt akkor nem vettem fel a földről! Most lenne egy pár jó csizmám..."

A példát igazgatónő azért mondta el, mert földi életünk során sok olyan információval találkozunk, amelyet abban a pillanatban értéktelennek tartunk, és ott hagyjuk heverni a földön. Később azonban rádöbbenünk, hogy szükségünk lett volna rá.

Ma a keresztségben ajándékot kaptok. Talán úgy gondoljátok, nem sok hasznotok lesz belőle. Ez viszont egy olyan adomány Istentől, amelynek értékére majd akkor döbbentek rá, amikor szükségetek lesz rá.

Ti döntöttetek úgy, hogy gyermeketeket megkereszteltetitek. Mégis a felolvasott igében Jézus arról beszél, hogy ő választott meg, szólított meg minket. Feltehető tehát a kérdés:

**1. Kié a választás joga?**

Ma már nem szokatlan, ha esküvőre készülő fiatalok megmondják a rokonoknak, milyen ajándékot szeretnének. Logikus az érv: nem akarnak 3 étkészletet, 4 mikrohullámú sütőt és 9 vasalót. Azért - valljuk be - mégis cak annak örülünk, ha valaki kellemes meglepetést szerez azzal, hogy kitalálja gondolatainkat, rájön arra, mire van szükségünk.

Alapvetően tehát nem a megajándékozott választja ki az ajándékát. Töbször bosszankodtak a mi gyermekeink is, amikor karácsonyra törölközőt, nadrágot, zoknit kaptak. Nem erre vágytak! Később viszont rá kellett jönniük: ezekre szükségük volt...

Szükségünk van a keresztségre is. Így válunk tagjává annak a világméretű családnak, amelynek egyetlen szerető Atyja maga a Teremtő Úristen, akihez tartozunk. Azzal, hogy keresztvíz alá tartjuk gyermekeinket, elismerjük ezt a köteléket, és az Ő kezébe ajánljuk a nevelés minden gondját és örömét.

**2. Mi a kiválasztottság célja?**

Mondhatnánk: mi vállaltuk a gyermeket: senki ne mondja meg nekünk, hogyan neveljük! Mondhatnánk: amikor vállaltuk, tudatosult bennünk a felelősség, és mi igyekszünk ennek meg is felelni. Úgy érezzük, van elég erőnk, bölcsességünk és türelmünk. Mégis újra meg újra eljön az idő, amikor be kell látnunk szeretetünk végességét. Fel kell ismernünk az elénk emelkedő falakat, amelyeken nem tudunk áthatolni.

Ekkor segít minket az a tudat, hogy mennyei Atyánk gondjaira bíztuk családunkat. Ezért reménykedhetünk a megoldásban akkor is, amikor kudarcot szimatolunk, amikor pánikba esünk, amikor tehetetlennek érezzük magunkat.

**3. A virág értelme - a gyümölcstermés.**

Gyermeketeknek szép nevet választottatok. Azt jelenti: virágocska. S ha már az ajándékozásról beszéltem, hadd alkalmazzam itt is a példát. Sokszor lepjük meg egymást virággal. Természetes, hogy nem a megajándékozott, hanem az ajándékozó választja ki, milyen legyen. Ez így volt *Szvetlána* esetében is. Maga az Isten választottak ki, és adta oda nektek.

A virágnak azonban célja van a természet rendjében! A fák azért virágoznak, hogy gyümölcsöt teremjenek. Micsoda csalódás, ha gyönyörűen virágzó fa a fagy áldozatává válik, és nem termi meg gyümölcsét! Milyen kár, ha egy növény csak virágzik, de képtelen a gyümölcs nevelésére!

Azért imádkozunk ma a gyülekezet közösségében, hogy Szvetlána élete megteremje a gyümölcsét - ne legyen hasztalan a léte, hanem legyen öröme benne családjának, gyönyörködjön benne a Teremtő is.

**Befejezés:** Adja Isten, hogy jó egészségben fejlődjön, ismerje meg a világot, értse meg azt is, mi történt vele a mai napon, s ez adjon neki erőt, hitet, szeretetet és reménységet! Nektek pedig adjon bölcsességet ahhoz, hogy ennek értelmében nevelhessétek őt Isten dicsőségére! *Ámen*

Elhangzott: 2005. június 19-én Jn 15,16 alapján az alsósági evangélikus templomban Finta Szvetlána keresztelése alkalmával.