1%

Légy erős és bátor!

*"Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz."*

Bevezetés

Egy név kiválasztásánál sokféle szempontot veszünk figyelembe. Nem tudom, mi volt számotokra fontos, amikor második fiatoknak a Márton nevet adtátok. Talán a család egy régi tagjának akartatok emléket állítani, talán a név jelentése ragadott meg Benneteket, vagy csak egyszerűen megtetszett Nektek a név hangzása.

Nekem is tetszik, hiszen azt jelenti: erős és bátor. Ezt a nevet viselte *Tours-i Szent Márton*, a szombathelyi (savariai) születésű szent életű püspök, aki szülei akarata ellenére lett keresztyén, aki mert keménykezű lenni az egyház igaz tanításának védelmezésében, aki elég bátor volt ahhoz is, hogy a császár színe elé álljon pártfogoltja érdekében. Ugyancsak Márton nevet viselt *evangélikus egyházunk reformátora*, aki sosem akart szembefordulni egyházával, mégis bátran tette mérlegre korának vallásosságát, és mert rámutatni azokra a hibákra, tévedésekre, amelyek nem voltak méltóak az egyház életéhez. Felidézhetném még Martin Luther Kinget is, aki baptista lelkipásztorként harcolt az emberi jogokért; börtönt, életveszélyt vállalva az igazságért.

Nem tudjuk még, hogy Márton életében milyen nagy események várhatók, a kívánságunk viszont az, hogy legyen erős és bátor, akármi is történik majd vele.

Meg lehet-e parancsolni, hogy legyünk erősek és bátrak?

Ha valaki fél, azt nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy nincs oka aggodalomra. Ha vihar kerekedik, hiába csitítgatjuk gyermekeinket; a mennydörgésre újra meg újra összerezdülnek - talán még mi is.

Mégis sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amelyben erősnek és bátornak kell mutatkoznunk. El kell rejtenünk félelmünket, aggodalmainkat. Így kell bátorítanunk egymást. Különösen igaz ez szülőkre, nagyszülőkre. Gyermekeink előtt olyan biztonsággal kell állnunk, hogy ránk bízhassák magukat, bizalommal kérjenek tőlünk segítséget - vagy bármit, amire életük során szükségük van.

Jó, ha ezt a biztos pontot jelenthetjük a számukra. Jó, ha lehet ránk építeni. Ma, amikor látjuk, milyen gyakran omlanak össze házastársi kapcsolatok, családok, különösen is nagy szükségünk van arra, hogy jó példát adjunk, és olyan szilárd alapot biztosítsunk az utánunk jövő nemzedéknek, amelyre bátran építhetnek. Nektek nem kell hangsúlyozni, milyen fontos egy építkezésnél az alap szakszerű elkészítése. Ma ezt az alapot készíti el Isten a számotokra.

A bátorságnak oka van

Nem azon múlik bátorságunk és erőnk, hogy milyen képességekkel rendelkezünk. Nem vagányságunkat kell bizonygatnunk egymás előtt. Nem arra van szükség, hogy nyilvánosan veszélyes helyzetekbe hozzuk magunkat, és azokon átverekedve megmutassuk, milyen bátrak és merészek vagyunk.

A mi bátorságunknak más oka van. Isten igéje bátorít fel minket. Ezt olvastam Józsué könyvéből: *"Veled van Istened, az ÚR!"* A választott nép vezetője akkor mondta ki ezt a mondatot, amikor a leggyengébbnek érezte magát - együtt a többiekkel. Egy idegen földre érkeztek, idegen népek, idegen istenek közé. Józsué egyedül abba tud kapaszkodni, amit ígéretként kapott: "Nektek adom ezt a földet: veletek leszek."

Hitéről tanúskodik, amikor erre a kijelentésre építi jövőjét és a nép jövőjét. Semmi másban nem bízhatnak, mint az Úr jelenlétében. Ez ad nekik erőt és bátorságot. Ez indítja őket arra, hogy felépítsék országukat Isten-félelemben, hitben és reménységben.

Amikor most Márton jövőjéről beszélünk, ugyanezt az ígéretet tartjuk szemünk előtt. Semmi másban nem bízhatunk, mint az ÚR jelenlétében. Tudjuk, hogy az Ő ígéretei igazak és nem hamisak. Lehetnek bármilyen határozottak és magabiztosak a szülők, rokonok; igazi alapra akkor helyezik e gyermek életét, ha arra az ÚRra bízzák, aki ma áldását adja neki.

A keresztség ezt a bátorságot adja

Isten tesz ma ígéretet. Ő vállalja, hogy ezt a kis gyermeket saját fiaként fogja szeretni és gondozni. Ezért lesz biztonságban az élete. Ha viszont Isten tesz ígéretet, akkor miért van szükség a szülők és keresztszülők ígéretére? Azért, hogy ők maguk is kifejezzék azt a bizodalmukat, amellyel a mennyei Atyára bízzák gyermeküket. S velük együtt az egész gyülekezet kimondja ezt a reménységét. Ezért zajlik a keresztség a gyülekezet nyilvánossága előtt. Így valljuk meg azt, hogy Istenhez tartozunk, benne bízunk, és rábízzuk mindazt és mindazokat, ami és aki fontos, értékes a számunkra.

Befejezés

Ezzel a hittel kereszteljük ma meg Mártont. Legyen Isten gyermeke, vigyázzon rá, és tartsa meg jó egészségben, hitben és szeretetben! A szülőket pedig erősítse és bátorítsa, hogy ezzel a bizalommal nevelhessék az Ő tetszésére! Ámen

-------------------------------------
Elhangzott Józs 1,9 alapján Szabó Márton keresztelése alkalmával 2005. május 15-én az alsósági evangélikus templomban.