1%

Vajon talál-e hitet a földön... ?

Bevezetés

Húsz évvel ezelőtt Spanyolországban jártam. Tudjuk, hogy ez az ország mélyen vallásos. Számtalan templomot, imaházat, kolostort láttam azokban a városokban, falvakban, tanyákon, amerre jártam. Szállásunk is egy olyan épületben volt, amely annak idején szerzeteseknek adott otthont. Feltűnt, hogy az egyik szoba ablakában sosem alszik ki a villany. Akármikor keltem fel az éjszaka folyamán, a lámpa fénye mindig látszott az ablakon át. Megkérdeztem házigazdáimat, mi az oka ennek. Ezt válaszolták: "Ebben a kolostorban több évszázada nem hallgatott el az imádság! Generációk egymást váltva ügyeltek arra, hogy az imádság végtelen folyama soha meg ne szakadjon e négy fal között." Megdöbbentett ez a kitartó és szívós könyörgés. Megható volt ez a mély hitből fakadó hagyományőrzés. Mert - meg vagyok róla győződve - ez több volt, mint tradíció. Mögötte állt az a hit, hogy a kitartó imádság meghallgatásra talál.

Az édesanyák kitartó imádsága

Ma Anyák napját ünnepeljük, az édesanyákat köszöntjük. Természetes dolog, hogy itt a templomban különösen is azokra az édesanyákra gondolunk, akik nemcsak testi jólétünkről gondoskodnak, hanem gondjuk van lelkünkre is, üdvösségünkre is. Felidézhetjük azokat az édesanyákat, akikről jól tudjuk, hogy imádságaikkal álltak gyermekeik mögött - legyenek azok királyok, hadvezérek, tudósok, lelkészek, vagy bármilyen híres és kevésbé híres emberek, akik azért érhettek el szép eredményeket életükben, mert szüleik imádsága meghallgatásra talált.

Természetes, hogy egy keresztelés kapcsán külön hangsúlyozzuk ennek a jelentőségét, hiszen azok a szülők és keresztszülők, akik most az oltár előtt állnak, ma ígéretet tesznek e gyermek hitben való nevelésére. Ehhez viszont nem elegendő a mostani elhatározás. Szüntelen, kitartó odafigyelésre van szükség, hiszen a gyermek úgy születik, hogy nincs meg benne Isten ismerete. Látnia kell szülei, keresztszülei, családtagjai példáján, mit jelent Istenhez tartozni és hozzá ragaszkodni.

Bátorítalak is Benneteket: ne szégyelljetek előtte imádkozni! Ma - az imádság vasárnapján - nem is mondhatnék fontosabb üzenetet. Hadd lássa meg Mia, hogy mi a keresztyén ember lélegzetvétele! Hadd legyen számára is természetes, hogy bajban és örömben, egyedüllétben és közösségben van valaki, akihez fordulhat, akivel megoszthatja gondolatait, érzéseit!

Az imádság visszatérés Istenhez

Miért kell Istenhez visszatérni? Mostani konfirmandusaink bizonyára jól tudják a választ, hiszen most készülnek a vizsgára, és a káténak erre a kérdésére is felelniük kell. Bizonyára az itt álló édesanya is emlékszik a válaszra, hiszen őt is tanítottam ezekre a kérdésekre és feleletekre. Igen; vissza kell térnünk Istenhez, mert újra meg újra elfordulunk tőle. Sorsunk, számtalanszor változó élethelyzetünk ide-oda csap bennünket, és nehezen találjuk meg helyünket a bennünket körülvevő világban. Vannak azonban olyan mér-öldkövek földi vándorlásunk során, amelyek újra meg újra emlékeztetnek minket arra, hogy honnan is jöttünk.

Ilyen a keresztelés alkalma is. Akkor a konfirmandusok csapatában, most kisgyermekkel a kézben érkeztél, és remélem, hogy ezután még sokszor, sokféle új helyzetben jössz vissza: oda, ahová hazatérhetsz: a mennyei Atya otthonába, amely a Te otthonod is, és most már egész családod otthona is. Ezen a helyen találkozhatsz Istennel, beszélgethetsz vele imádságban. Ezért nevezzük a templomot az imádság házának. Térj vissza hozzá napról napra! S ezt akkor is megteheted, ha nincs alkalmad e falak közé jönni. Otthonod is lehet az imádság háza, ha összekulcsolod kezedet, és segítségül hívod az Úr nevét.

Az imádság Isten közelében tart minket

Öröm látni, hogy ezen a mai istentiszteleten hittanosaink milyen lelkesen álltak sorba, és mondták el köszöntő szavaikat. Hiszem, hogy ezek nem csupán megtanult verssorok voltak, hanem a köszönet jelei és szívből jövő jókívánságok is. S annak különösen is nagy jelentősége van, hogy ezek a szavak az oltár elől hangzottak el, hiszen ezzel fejeztük azt ki, hogy Istennek köszönjük meg az édesanyákat, a családi közösség melegét, a biztonságot, a gondoskodást, a nevelést - és mindazt, amin keresztül megérezhetjük a szülői szeretet utánozhatatlan szolgálatát.

Nagy szüksége van ezeknek a gyermekeknek a teljes család harmóniájára, mert jól tudjuk, sokan nőnek fel feszültségek között, apa vagy anya nélkül, meg sem ízlelve a gyermeki lét édességét. Csonka-bonka, félkarú óriások ők, akiket mi - felnőttek - tettünk azokká. S ha családjainkból Isten hiányzik, akkor a legfontosabbat metéltük le a testükről. Ezért van olyan nagy jelentősége az imádságnak - mert ez Isten közelében tart bennünket - és őket is.

Befejezés

Kívánom az itt álló szülőknek, keresztszülőknek, rokonoknak és ismerősöknek, kívánom a gyülekezet jelenlévő családjainak, a távol maradt rokonoknak is, hogy megérezzék az imádság erejét családi közösségükben, és mindig legyen erejük, készségük arra, hogy a mennyei Atyához forduló könyörgéseikben keressék a vele való kapcsolatot! Isten erre segítsen mindnyájunkat!

Ámen

--------------------
*Elhangzott 2005. május 1-jén, Kanczler Mia keresztelésekor Lk 18,7-8 alapján az alsósági evangélikus templomban.*