1%

*"Így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!"*

Isten egyedi teremtményei vagyunk

**Bevezetés:** Ikrek születése mindig nagy esemény a családban, a közösségben. Azonnal keressük a hasonlóságokat, a különbözőségeket a két gyermek között; megpróbáljuk őket azonosítani. Mindig nagy derültséget okoz, ha összekeverjük őket.

Amikor keresztelési látogatásra mentem a családhoz, mi az előszobában beszélgettünk, a gyerekek bent feküdtek a szobában, s közben-közben hangjukat is hallatták. Egyszer az egyikük elkezdett sírni. Édesanyjuk megszólalt: *"Na, Bence már éhes!"* Meglepetten néztem rá, mire ő azonnal ezt válaszolta: *"Bencének erősebb a hangja. Egyébként én azt is meg tudom különböztetni, hogy most éppen melyikük tüsszentett."*

Miközben álmélkodtam ezen a számomra hihetetlen jeleneten, elgondolkodtam: valójában ez így természetes. Ki más lehetne olyan közel ezekhez a gyermekekhez, mint az édesanya, akik hosszú hónapokon keresztül a szíve alatt hordozta őket? Ki ne ismerné meg ilyen egyértelműen a hangjukat, mint az édes-anya, aki napról-napra lesi érzéseiket, kéréseiket, megnyilvánulásaikat? Nem is kellene csodálkozni azon, hogy egyetlen sóhajtásból már tudja, melyikük éhes, melyikük unatkozik, vagy fáj valamije.

De vajon Isten hogyan tekint teremtményeire?

Isten előtt minden ember egyforma.

Pál apostol tesz bizonyságot arról, hogy Isten nem tesz különbséget zsidó és görög, férfi és nő között. Számára mindenki fontos, mindnyájunkat egyformán szeret, és gondviselésével kísér földi utunkon, hogy végül megajándékozzon minket az üdvösség örömével. Egyformán szól az evangélium mindenkihez, hogy erőt és vigasztalást merítsünk belőle, hogy útmutatást kapjunk életünk számtalan kérdésében.

Talán így gondolkodunk mi is emberi kapcsolatainkban. Legalább is bizonyos vonatkozásokban próbálunk egyenlő mércét alkalmazni: férfiak és nők egyenjogúsága kérdésében, a különböző bőrszínű, különböző vallású, különböző politikai nézetű csoportok elfogadása tekintetében. Jogos ez az elvárás, hiszen vannak olyan tulajdonságaink, adottságaink, amelyeken nem tudunk változtatni, ugyanakkor ezek nem gátolhatnak meg abban, hogy részt vegyünk környezetünk életében, részesei legyünk azoknak a közösségeknek, amelyekbe tartozni szeretnénk.

Lehet, hogy ikrek szülei is megpróbálkoznak azzal, hogy egyformán kezeljék, neveljék gyermekeiket. Kettő ágyat, kettő cumit, kettő babakocsit vásárolnak. Talán kezdetben még a ruhákban sem volt különbség. Csak hát kérem itt egy leányról és egy fiúról van szó. Hamar eljön az ideje annak, hogy különbséget tegyünk közöttük. S a bevezetésben említett példám mutatja is azt, hogy nem is egyformák – még az ikrek sem!

Isten előtt sem vagyunk egyformák.

Miközben tudjuk azt, hogy mennyei Atyánk mindenkit ugyanazzal a mércével mér, nyilvánvalóan láthatjuk, mennyire ismeri sajátosságainkat, és figyelemmel kíséri személyiségünket. A felolvasott ige is erre utal: *"neveden szólítottalak".* Nemcsak a hangunkat, arcunkat ismeri, hanem a nevünket is - személyesen ismer minket. Tudja, milyen küzdelmek jellemzik hétköznapjainkat, belelát szívünk örömeibe is. Amikor felruház minket szeretetével és kegyelmével, nem úgy tesz, mint a raktáros a bevonuló katonákkal, aki nem törődik lábméretükkel, és mindenkinek olyan surranót ad, ami éppen a keze ügyében van.

**Befejezés:** Igen: Isten még a lábméretünket is ismeri, sőt hajszálaink számát is pontosan tudja. Amikor tehát e gyermekeket megkereszteljük, annak a mennyei Atyának a kezébe tesszük le életüket, aki mindent tud róluk. Kérem a szülőket és keresztszülőket, beszéljenek nekik erről az Atyáról, hogy éljenek! Ámen

--------------------------------
Elhangzott: 2008. március 23-án Alsóságon
"Ézs 43, 1":http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=2&abbook=%C9zs&numch=43 alapján