1%

A jó hír mindnyájunknak szól!

**Bevezetés:** Megbeszéltük, hogy hasonló cipőben járunk. Mi még csak most várjuk harmadik gyermekünket, Ti pedig már kezetekben tartjátok őt. Megegyeztünk abban, hogy a harmadik gyermek új és sokszor váratlan eseményeket hoz a család életébe. A korábbi évek tapasztalatait csak részben tudjuk hasznosítani, hiszen minden gyermek más, mindegyikkel másként kell foglalkozni. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben különös figyelmet kell fordítani a nagyobb gyermekekre, nehogy úgy érezzék, most rájuk kevesebb idő marad, nekik ezentúl már kevesebb szeretet jut. Talán még ez a kérdés is elhangzik: "Melyiküket szeretitek a legjobban?"

Ilyen gondolatok közepette nem nehéz ráhangolódni Péter apostol szavaira, amelyek éppen ma, Húsvét 2. napján szólítják meg az igehallgató gyülekezetet.

Nem személyválogató az Isten

Miért van olyan nagy hangsúlya ennek a mondatnak? Azért, mert Péter számára igen fontos volt a kiválasztottság tudata: ő volt az első tanítvány, akit Jézus a követésére hívott el. Ő volt az, aki a legszűkebb, legbizalmasabb körben is benne volt: akik láthatták a megdicsőülés csodáját, akiknek Jézus elmagyarázta a példázatok értelmét, s akik végül tanúi voltak a Mester utolsó lelki tusájának a Gecsemáné-kertben.

Péter számára kikerülhetetlen kérdés volt az, hogy kinek szól Krisztus evangéliuma. Meg volt győződve arról, hogy csak a kiválasztott nép kapta meg ezt a jogot. A furcsa jelenés, amelynek hatására eljutott Kornéliusz házába, megérttette vele, hogy nem személyválogató az Isten. Ennek a mondatnak a kimondása komoly fordulatot jelentett az apostol teológiai látásában. Nem személyválogató az Isten. Mindnyájunk felé kinyújtja karját, minden kisgyermeket magához akar ölelni. Ti talán most úgy érzitek, hogy kicsit a gyülekezet perifériájára szorultatok. Családotok az egyik fíliából származik, sőt jelenleg éppen az alsósági gyülekezet földrajzi határain kívül laktok. Örülök annak, hogy mégis fontosnak tartottátok a keresztelés eseményét, s azt, hogy ez az esemény éppen ebben a templomban történjék meg. Ígérjük, hogy gyermeketeket ugyanazzal a szeretettel fogadjuk be közösségünkbe, mint bárki mást, aki ide tartozik. Érezzétek ti is meg ezt a testvéri közeledést, de ennél még fontosabb az, hogy otthon érezzétek magatokat Isten közelében, aki ma kisfiatokat saját gyermekévé fogadja!

Húsvét az életet hirdeti

Nagy jelentősége van annak, hogy éppen ma zajlik ez a keresztelés. Ma reggel sokszor szólalt meg a csengő nálunk is, de - gondolom - sok más otthonban is, ahol leányok élnek. Fiúk járják ma végig az ismerősök házait, hogy jókívánságaikkal és illatosabbnál illatosabb rózsavízzel köszöntsék a szebbik nem tagjait. Mit jelképez a víz, amellyel meglocsoljuk egymást? Azt a kívánságot, hogy akit szeretünk, az el ne hervadjon!

Ma különleges dolog történik: egy fiút locsolunk meg. Nem csupán népi hagyományból, hanem Jézus Krisztus rendelése alapján. A cél viszont ugyanaz: jókívánságainkkal halmozzuk el őt: legyen hosszú élete a földön! Ennél azonban sokkal többről van szó! Maga a mennyei Atya ígéri, hogy e gyermek életére vigyázni fog, figyelemmel fogja kísérni a mai naptól kezdve mindvégig. Reá bízhatjátok őt, kedves Szülők és Keresztszülők! Ahogyan a gyermek fejére hulló három csepp víz hirdeti az élet üzenetét, úgy Ti is tanúskodjatok neki arról az örömről, amely húsvét ünnepén világosodik meg mindnyájunk számára: az Úr feltámadt: legyőzte a halált: diadalmaskodott az élet!

**Befejezés:** Befejezésül még egy gondolat. Gyermeketeknek szép nevet választottatok: Dominicus azt jelenti: az Úré. Valóban az Úré ő, hiszen a keresztségben az ő gyermeke lett. Éljetek úgy, hogy ez meglátsszon rajta; neveljétek úgy, hogy ez a bizonyosság egész életét meghatározza! Ámen

----------------------------
Elhangzott Alsóságon, 2006. április 17-én
ApCsel 10,34-43 alapján