1%

*"Csak Istennél csendesül el lelkem,*
*tőle kapok reménységet.*
*Csak ő az én kősziklám és szabadítóm,*
*erős váram, nem ingadozom.*
*Istennél van segítségem és dicsőségem,*
*erős sziklám és oltalmam az Isten.*
*Bízzatok benne mindenkor, ti népek,*
*öntsétek ki előtte szíveteket,*
Isten a mi oltalmunk!
*Csak pára az emberek élete,*
*hazug látszat a halandóké.*
*Ha mérlegre kerülnek,*
*a páránál is könnyebb mindegyik."*

Isten irgalmasságának szolgája

**"Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint ismerem Istent, akkor pedig úgy ismerem, hogyan ő is megismert engem."**

_Bevezetés:_ Csendes megdöbbenéssel ülünk most Isten jelenlétének a helyén, és újra meg újra feltesszük magunkban a kérdést: *"Hogyan történhetett meg ez a tragédia ilyen gyorsan?"* Bevallom, nekem is sok álmatlan éjszakán jutott eszembe az utolsó találkozás, a reményteli beszélgetés. S ha bár sokan tudták a betegség súlyosságát, talán kevesen gondolták, hogy ilyen hamar búcsút kell vennünk szeretett testvérünktől.

**Dr. Nagy Árpád** jó szakember volt, sokak betegségét felismerte, s bizonyára most is számtalan betege van jelen, aki neki köszönheti gyógyulását, egészségét. S lám, Isten mégis éppen a saját baját rejtettel el a szeme elől. Nagyon is helytálló Pál apostol megállapítása: tükör által homályosan látunk...

Az emberi tudomány homályban tapogatódzik

Édesanyám mondta el egyszer, hogy valahányszor műtőbe vitték, és az altatáskor arra kérték, hogy hangosan számoljon, ő mindig imádkozott. Nem hosszan és nem valamilyen betanult, teológiailag jól megkomponált szöveget, hanem ezt az egyszerű mondatot: *"Uram, vezesd az orvos kezét!"* Sokan megköszönték neki a sikeres beavatkozás után.

Bármennyire is fejlődik az orvostudomány, titkok, ismeretlen betegségek, váratlan fordulatok, kiszámíthatatlan komplikációk mindig akadnak.

**Dr. Nagy Árpád** testvérünk jól tudta ezt, és nem bízta orvosi praxisát csupán lexikális ismereteire, szaktudására és sok évtizedes gyakorlatára. Őszinte szívvel ragaszkodott Urához, akitől várta a bölcsességet, a tanácsot és a megoldást. Sokféle társadalmi és egyházi funkciójában is ez az elv vezérelte. Úgy ismertük őt, mint aki sosem merült el a veszekedésben, mert mindig kereste a békesség útját. Hajlandó volt lemondani javaslatairól még akkor is, amikor jól tudta, hogy jó szándékú törekvése egy közösség érdekét szolgálta volna.

Ennek a gyülekezetnek a felügyelőjeként ismertem meg, majd a Zsinat tagjaiként igyekeztünk közösen részt venni egyházunk jövőjének formálásában. Sokan bírálták a végsőkig elmenő kompromisszum-készségét, mégsem bántam meg, ha hallgattam rá. Hiszem, hogy az a hit, amelyet gyermekkora óta hordozott szívében, egyértelműen meghatározta gondolatait, szavait és tetteit. Konfirmációjának 50. évfordulóján sokat beszélgettünk Alsóságon fiatalkori élményeiről, és arról, hogy a belé oltott ige hogyan munkálkodott benne a hosszú évtizedek során, és hogyan segítette őt döntéseinek meghozatalában. Azon az emlékezetes ünnepen igés lapot osztottunk ki az ünnepelteknek, amelyen ez az ige állt: *"Az ÚR minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és parancsolatait."* Hiszem, hogy példás munkavégzése, közvetlen emberi természete, család- és egyházszeretete ebből a mentalitásból fakadt. Csak így tudta - Isten segítségével - legyőzni azt a homályt, amely újra meg újra elbizonytalanítja mindnyájunk útját földi vándorlásunk során.

Isten dolgaival kapcsolatban még nagyobb a homály

Ha azokra a kérdésekre keresnénk a választ, amelyek újra meg újra megfogalmazódnak bennünk létezésünkkel kapcsolatosan, akkor nehezen találunk választ: *"Miért van betegség a földön? Meddig élhetünk? Meghosszabbíthatjuk-e életünk idejét? Találunk-e gyógymódot ma még gyógyíthatatlan betegségekre? Csillapítható-e a fájdalom? Elhárítható-e a gyötrelmes halál?"* Ha vannak közöttünk szakemberek, bizonyára azt mondanák: nincs válasz... Vannak törekvések, vannak szép eredmények, de életünk végső kérdéseit mi nem válaszolhatjuk meg. Isten kezében van létünk minden mozzanata.

Igaz ez saját testünk egészségi állapotáról szerzett információinkra is. Lehet, hogy a baj még nem jelentkezik érzékelhető módon, és egészségesnek érezzük magunkat, közben lehet, hogy napjaink meg vannak számlálva. Ezekre a dolgokra viszont előbb-utóbb fény derül.

Sokkal nagyobb a bizonytalanság a lelkünk, hitünk egészségével kapcsolatban. Vajon átvilágíttattuk-e már bensőnket lelki Röntgen-készülékkel, Isten akaratával? Vajon megkérdeztük-e magunktól, jól dobog-e a szívünk - úgy, ahogy Jézus tanította nekünk? Vajon törődünk-e azzal, hogy tápláljuk, fenntartsuk hitünket, kapcsolatunkat Istennel, akitől függ az életünk? Életünk végletes helyzeteiben felbukkannak előttünk ezek a kérdések. Nagy titok ez! Ezért a félelmünk is nagy: mi lesz velünk odaát? Hogyan ítéli meg majd az Úr cselekedeteinket az utolsó napon?

Tudom, hogy elhunyt testvérünk életének utolsó napjai, órái gyötrelmes tusakodással teltek - nemcsak testi szenvedései miatt, hanem az elköltözés következményei miatt is. Hitébe kapaszkodott, és csak remélhetjük, hogy ezzel a hittel indult el Teremtője felé.

Nem tudjuk, mi Isten döntése vele kapcsolatban. Egy dolog biztos:

Isten irgalmasságáról tanúskodhatunk

Ezt tette ő maga is minden szolgálatában. Megbocsátó, türelmes és engedékeny magatartásával sugározta azt a békességet, amelyet ő már megtalált Jézus Krisztusnál.

Ez a békesség erősödhetett meg benne, amikor halála előtt nem sokkal alkalma nyílt arra is, hogy az úrvacsora ajándékában újra találkozzon Isten irgalmasságával. Bűnei terhét letette a kereszt alatt, Jézus megtöretett vérét és kiontatott vérét magához véve elfogadta a bűnbocsánatot.

Ez a kegyelmi ajándék nyugtathatja meg mindnyájunk szívét, akik most őt gyászoljuk. Tegyük le sorsát bizalommal Megváltó Urunk oltalmába - remélve a megígért feltámadás örömét.

_Befejezés:_ Dr. Nagy Árpád testvérünket elhelyezzük nyugvóhelyére, de mi tovább haladunk földi vándorlásunk útján. Nagy szükségünk van erőre, bátorításra. Jézus megígérte, hogy velünk marad mindvégig: elesettekkel, magányosakkal, gyászolókkal, reménytelenekkel, tanácstalanokkal, akik most nem tudják, merre induljanak. Imádságra bátorítom Testvéreimet! Keressenek és találnak, kérjenek és adatik, zörgessenek és megnyittatik! Isten továbbra is gondoskodik rólunk - a családról, a gyülekezetről. Bízzunk benne, hogy ő megmutatja a tovább haladás útját. Vele bátran elindulhatunk, mert erős keze vezet nemcsak földi életünkben, hanem egészen a célig - mennyei Atyánk örök Országába, ahol mindnyájan együtt lehetünk - el nem múló örömben. *Ámen*

*Gyászolják: Felesége, gyermekei, unokái, testvérei és az ő családjaik, közeli és távoli rokonok, a Körmendi Evangélikus Gyülekezet, a Vasi Egyházmegye és egyházunk minden tagja, aki ismerte őt; Körmend város polgárai, volt betegei, barátai és ismerősei, s mindazok, akik nevében még búcsúszavak hangzanak el ezen a helyen.*

-----------------------------------------
Elhangzott: a körmendi evangélikus templomban *2005. szeptember 24-én.*

Igehirdetési alapige: 1Kor 13,12
Zsoltár: Zsolt 62,6-10
Énekek: 522, 423, 369, 505, 521