1%

*"Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok!" (1Pét 5,7)*

Jézussal együtt a küzdelemben

**Bevezetés**: Hosszú küzdelem végére tett pontot mennyei Atyánk, amikor hazahívta elhunyt testvérünket. Sokunknak a 8 évtized sem adatik meg, s ha arra gondolunk, hogy Kovács Lajosné életének utolsó néhány esztendeje mennyi nyomorúsággal járt, együttérzéssel kell felismernünk: nem volt könnyű ezt az időszakot végig harcolni a végső cél felé haladónak, családtagnak, ismerősnek egyaránt. Hiszem, hogy Isten adott erőt, türelmet, hitet és bizodalmat, hogy ki-ki megállja a maga helyét ebben a próbatételben.

Isten osztozik gondjainkban

Elhunyt testvérünk közel volt Istenhez. Nem azért, mintha alkalma lett volna a templomi istentiszteleteken való részvételre, hiszen már régóta nem mozdult ki otthonról. Mégis fontos volt számára a mennyei Atyával való kapcsolat: az imádság, a Biblia-olvasás, az ének. Korábbi látogatásaim során sokat emlegette, mennyire szívén viseli unokái lelki épülését, egyházhoz való kötődését. Mindig nagy ünnep volt számára, ha keresztelés vagy konfirmáció volt a családban.

Minden bizonnyal ezt a ragaszkodást azért tartotta fontosnak, mert tudta, kibe kapaszkodhat élete próbatételekkel nehezített szakaszaiban. Megtapasztalta, s újra meg újra remélte, hogy nincs egyedül fájdalmaiban, betegségeiben, még haláltusájában sem. Bízott Istenben, aki osztozott gondjaiban.

Ez a mi tapasztalatunk is, hiszen nagy erőre, állhatatos hűségre volt szükség ahhoz, hogy a család mellette állhasson mindvégig - hogy ezt gyermekei, rokonai meg is tették.

Jézus hordozza gondjainkat

Nem elegendő tehát arról beszélni, hogy Isten osztozik nyomorúságunkban! Sokkal nagyobb vigasztalás az, hogy Urunknak gondja volt arra, hogy ne egyedül kelljen cipelnünk terheinket. Ő maga küldött segítséget. *"Ő rendelt segítőt mellénk, ki vészben, viharban megvéd"* - énekeljük egyik ősi énekünkben. Jézus lett a mi váltságunk, aki által nemcsak segítőnk, de üdvözítőnk is lett.

Isten gondviselése reményt ad

Reményt ad a gyászolóknak a jövőre vonatkozóan. Reményt ad a gyászolóknak az elhunyt sorsára vonatkozóan is. ... Ámen

_Gyászolják:_ Gyermekei: Ibolyka, Lajos; menye, unokái: Renáta, Lajos és Noémi; unokaveje: Róbert; dédunokái: Szintia és Márk; testvére és családja; volt munkatársak, szomszédok, ismerősök.

----------------------------------
Elhangzott Alsóságon, 2005. november 9-én du. fél 1-kor
1Pét 5,7 alapján
Énekek: 331, 521, 518, 351, 223