1%

*"Ne veszítsétek el bizodalmatokat,*
amelynek nagy jutalma van!
*Mert állhatatosságra van szükségetek,*
*hogy az Isten akaratát cselekedjétek,*
*és elnyerjétek az ígéretet."*
(Zsid 10,35.36)

Reménység és ígéret

**Bevezetés:** 12 évvel ezelőtt, amikor elhunyt testvérünk férjét temettük, arról beszéltem, milyen nehéz elfogadni az élet végességét. Nehéz tudomásul venni, ha hirtelen távozik közülünk valaki. Hanzsér István élete - bár betegségei ismertek voltak - egyik pillanatról a másikra ért véget. Talán senki sem tudott igazán felkészülni a búcsúzásra. S most, hogy feleségét temetjük mellé, hasonlóképpen érzünk. Hanzsér Istvánné sz. Bognár Ilona az utóbbi időben visszavonultan élt. Sok betegséget, fájdalmat hordozott testében. Tudtuk, hogy minden napja csak szenvedéseit sokasítja. Ő maga is kívánta már, hogy Isten könnyítsen gyötrelmein.

**1. Ne veszítsétek el bizodalmatokat!**

Hangzik a buzdítás az apostol ajkáról. Nem könnyű megfogadni ezt a tanácsot! Különösen akkor, amikor látjuk a reménytelenség zsákutcáját, amikor érezzük tehetetlenségünket. Mégis elhunyt testvérünk élete tanúskodik arról, hogy a reménység nem szégyenít meg. Férje ravatalánál is szólt ez a bátorító ige, és ez az egyedül maradt özvegy számára megragadható kapaszkodót jelentett. Hátra lévő éveit ezzel a bizonyossággal tudta megküzdeni testi és lelki szenvedésben, a halálra készülve.

**2. Mi az a jutalom, amelyben reménykedhetünk?**

Egy élet befejezésekor - a búcsúzás alkalmával - mindig végiggondoljuk, mi mindent kaptunk Istentől az elhunyt személyében. Mindig van okunk a hálaadásra, hiszen Isten úgy végzi közöttünk gondviselő munkáját, hogy egymásra bíz bennünket - egymás szolgálata által épülünk, növekedünk. Hanzsér Istvánné testvérünk ennek az isteni gondviselésnek volt az áldott eszköze családja és ismerősei számára - egészen addig, amíg betegsége ebben meg nem akadályozta.

Élete utolsó szakaszában mindaz az áldás, amelyben részesítette övéit, visszaszállt reá, hiszen gyermeke, unokái, rokonai és ismerősei nap mint nap felkeresték aggódó kérdéseikkel, segítőkész szeretetükkel. A jutalom mégsem ez! Az apostol olyan ajándékra mutat rá, amely még nem látható ebben a világban. Isten ígéretére utal. Arra, hogy eljön az az idő, amikor Jézus Krisztus által - az Ő áldozata nyomán - örök élet részesei leszünk. Ennél nagyobb ajándékot nem kaphatunk, hiszen látjuk, mennyire kifolyik az idő a kezünk közül, s életünk mint a hervadó virág, az elszáradó fű. Nincs rajta hatalmunk, de Jézus legyőzte a halál hatalmát, és elkészítette nekünk az utat az üdvösség felé.

**3. Isten ígéreteiben bízhatunk**

Hiszen az örök élet nem csupán a haláltól félő ember örök álma! Nem csupán látszat-vigasztalás az elkeseredésben, hanem valóságos reménység, aminek alapja van. Ez az alap pedig Jézus Krisztus, akiről Pál azt mondja: más fundamentumot nem vethetünk, csakis Őt: csakis Őrá építhetjük életünket, jövőnket és reménységünket. Ő az, aki megküzdött a Sátánnal, Ő az, aki megszenvedett értünk a keresztfán - váltságot hozva mindnyájunknak.

**Befejezés:** Ezért búcsúzhatunk reménységgel elhunyt testvérünktől is. Isten ma az oltalmába veszi, hogy az utolsó napon feltámassza minden szerettével együtt, hogy mindnyájan együtt ujjongjunk az Ő szeretetében - fájdalom és szenvedés nélkül - mindörökké.

Ámen

--------------------------
Elhangzott **Hanzsér Istvánné sz. Bognár Ilona** temetésén
*2005. június 22-én* az alsósági evangélikus temetőben.