1%

Lelkészi jelentés az Alsósági Evangélikus Egyházközségben a 2007. esztendőben végzett szolgálatról

Bevezetés: A 2007. évi Útmutató egész évre szóló igéje biztatást jelentett mindnyájunk számára: „Én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd meglátjátok!” Sokan igazolhatjuk: ez a reménység valósággá is vált sok tekintetben gyülekezetünk életében. Örömmel hallottam vissza testvéreinktől, hogy „valami megmozdult, végre történik valami…” Természetesen eddig is történtek különböző események, zajlott az élet, nem múlt el vasárnap istentisztelet nélkül, folyamatos volt a hitoktatás, rendkívüli alkalmainkat is szívesen látogatták, viszont – ez én is elismerem – nem volt összefogott, megtervezett, célratörő munka, s ennek okai is tudottak. Számtalan gyülekezeten kívüli elfoglaltságom miatt háttérben maradt az alsóságiak lelkigondozása, a gyülekezetépítés. Ezt felismerve mondtam le sokféle tisztségemről, és – úgy érzem – ennek eredményei meg is látszanak a lelkészi napló bejegyzésein. Hozzá kell tennem: gyülekezeti vezetőink is mellém álltak ebben az elhatározásban, és sokféle területem mutatták meg együttműködési készségüket. Ezért a lelkészi jelentést elsősorban nem az én egyéni érdemeimről akar szólni, hanem a gyülekezetben végzett közös szolgálat áldásairól, amelyeket egyenként mind Istennek köszönhetünk meg.

1. Igei szolgálatok

Istentiszteleteink továbbra is zavartalanul folytak. Több alkalommal volt szükség és lehetőség helyettesek, vendég-igehirdetők meghívására. Ezek az alkalmak színesítették, gazdagították a gyülekezet életét. Az évenkénti szupplikációs szolgálatok újra meg újra felébresztették bennünk a lelkészképzés iránti felelősséget – ezt különösen felerősíti bennünk az a tudat, hogy gyülekezetünk egyik tagja, Győri Veronika Ágnes is közeledik tanulmányai befejezéséhez, és lelkészi szolgálata megkezdéséhez. Sajnálattal kell ugyanakkor megállapítani, hogy a hétközi alkalmak: ádventi, böjti estek, sorozatok ma már nem vonzzák a gyülekezet tagjait. Ezért inkább egy-egy nagyobb érdeklődésre számot tartó előadót hívunk meg, és így emeljük ki a két nagy ünnep előtti felkészülés időszakát a hétköznapok sorából. Böjtben a hittanosok passióolvasása tette emlékezetessé a Nagyhetet, ádventben a Nőegylet karácsonyi vására mozgatta meg a gyülekezetet.

Az ökumenikus imahét alkalmai továbbra is közkedvelt közös igehallgatási lehetőségnek bizonyultak átlagos 60 résztvevővel. A helyi lelkészek példamutató együttműködése segíti ezeknek az egész várost átölelő programoknak a sikerét. A kiemelkedő alkalmakon hittanosaink szolgáltak: anyák napja, tanévzáró, tanévnyitó családi istentiszteletek során, valamint a karácsony esti műsorban. Konfirmandusaink rendszeresen olvassák az oltár előtti igét. Reformáció napján együtt ünnepeltünk a celldömölki evangélikus és református testvérekkel. Balogné Vincze Katalin előadását hallgattuk meg. A Vasi Evangélikus Egyházmegye szervezésében megrendezett Hálaadó napon gyülekezetünk tagjai is nagy számban vettek részt. Nagy élmény volt együtt látni az egész megye evangélikusait Kőszegen. Az előkészületek során is érzékeltük a közösséget összekovácsoló törekvést, ahogy egy szívvel és egy lélekkel készítettük el egyházközségünket bemutató kiállításunkat. Az Alsósági Tavaszi Napok szokásos záró alkalma hangsúlyosan mutatta a helyi egyházak megbecsülését és komolyan vételét.

Külön kell említést tenni a gyermek-istentiszteletekről. Nagy öröm a számomra, hogy most már – egy-két megbeszélést követően – segítőim teljesen önállóan végzik ezt a munkát. A gyermekek lelkesek, szívesen jönnek. Bizonyára nagy segítség ez a rendszeresség abban is, hogy mire a konfirmációhoz érnek a fiatalok, beleszoknak a templomlátogatásba, és továbbra is szívesen jönnek el alkalmainkra. Ezzel kapcsolatban kell azt a kedves történetet is elmondanom, hogy augusztus utolsó vasárnapján a konfirmációra készülő fiatalok ezekkel a szavakkal köszöntek el a gyermek-istentisztelet közösségétől: „Most búcsúzunk, mert jövő héttől kezdve már a nagy istentiszteletre fogunk járni!” Valóban ezt az ígéretüket meg is tartották, és eddig nem látott rendszerességgel jönnek vasárnaponként!

1. Hitoktatás

Szokásos gondjaimról számolhatok be idén is. Sajnálatos módon mindig csökken a gyermekek száma, így a hittanosoké is. Össze kellett vonni a 2-3. osztályosokat, így is mindössze nyolcan vannak. Nagy gond a jelenlegi 5. osztályosokkal való foglalkozás. Nemcsak a rengeteg délutáni – iskolán kívüli – elfoglaltság akadályozza őket, hanem sajnos a hozzáállással is súlyos problémák vannak. Ezért előre vetítettem annak lehetőségét, hogy őket csak egy évvel később, az alattuk tanuló évfolyammal együtt konfirmálom meg 8. osztályban. Természetesen a lelkiismeretes gyermekek szülei ezt nehezen fogadják el, viszont szükség van erre a lépésre, és az ő megértésüket is kérem. Az 1. osztályosok lelkesek, aranyosak – bárcsak ilyenek maradnának! A konfirmációi felkészítés idén új rend szerint történik. Az első félévben koncentráltan foglalkoztunk a bibliai történetek összefoglalásával, majd az egyháztörténet leglényegesebb mozzanataival (sajnos itt is sok fontos információ elmaradt). A konfirmandusok már elkészítették egyháztörténeti tételük vázlatát. Most már a Konfirmációi Káté tanulásával foglalkoznak. Örökös gond az egységes ünnepi ruha beszerzése. Valószínű, hogy ebben a kérdésben kompromisszumra kényszerülünk, mert nem szeretném, ha ez lenne a legfontosabb probléma a konfirmációra való felkészülésben!

1. Közösségépítés
2. Szeretetvendégségek

Legfontosabb feladatunknak (együtt a gyülekezet vezetésével) azt tartottuk az elmúlt év folyamán, hogy felszabadult energiámat a látogatásokra és a közösségépítő alkalmakra fordítsam. Ebben sok segítséget kaptam újonnan választott presbiterektől, vezetőségi tagoktól. Ennek értelmében nagy hangsúlyt tettünk a kötetlen együttlétek szervezésére. Így tartottunk szeretetvendégséget több alkalommal is. Örülök annak, hogy ezek előkészítésében és lebonyolításában új személyek is megjelentek, elsősorban a fiatalabb nemzedékek tagjaiból, akik gyermekeiket is magukkal hozták, hogy lássák a közös munka és beszélgetés örömét. Bízom benne, hogy ezáltal is építjük gyülekezetünk jövőjét, és eloszlatjuk azt a félelmet, amit az idősek így szoktak megfogalmazni: „Mi lesz a gyülekezettel, ha mi már nem leszünk?!”

1. Gyülekezetépítő Evangélizációs Nap

Sikeresen lezajlott a nagy előkészületek után megtartott esemény. Nagy élményt jelentett a hangverseny, lelkesítő volt az előadás. Kedves színfoltja volt az alkalomnak Pecznyík Pál testvérünk verses missziója (amit ő maga ezzel a névvel illetett). Nemcsak az asztalok mellett ülve épült a közösség, hanem a szervezés és lebonyolítás során összekovácsolódott csapat is igen jól érezte magát. Az alkalom utáni rendrakás is jó hangulatban zajlott le. Jó volt átélni, hogy Isten áldása kísérte fáradozásainkat. Lesz folytatás: augusztus 2-ra tervezzük a következő alkalmat. Bízunk benne, hogy addigra már nem lesz olyan meleg, és nem kell félni attól, hogy a hőség tart vissza némelyeket a rendezvénytől.

1. Kirándulások

Tavaly a konfirmandusokkal és a hittanosokkal kirándultunk. Budapesten a Deák téri templomot, az Evangélikus Múzeumot és a Szent István bazilikát látogattuk meg a bobai hittanosokkal együtt. A nyári kiránduláson Hévíz, Keszthely és Balatonszárszó volt a célpont.

1. Egyéb alkalmak

Az OBHV megyei fordulóját Alsóságon rendezték meg. Ez azért volt számunkra fontos, mert láthattuk a megye hittanosainak lelkesedését, a mi fiataljaink is bekapcsolódhattak a megmérettetésbe, és a szervezés során is beleláthattak egyházunk ezen szolgálatába. Lehetne még sorolni azokat a rendezvényeket, amelyeknek ugyan nagy visszhangja nem volt, de színesítette gyülekezetünk hétköznapjait.

1. Nőegylet szolgálata

Folyamatosan zajlanak a Nőegylet alkalmai. Havonta egyszeri találkozást terveztünk, de a karácsonyi vásár ötlete miatt sűrűbbé váltak az összejövetelek. Szinte heti rendszerességgel jönnek a lányok, asszonyok azóta is, hiszen a vásár nagyszerű élménye és sikere további tervekre ösztönözte őket. Most is készülődnek a jubiláló konfirmandusok fogadására. Közösségükbe előadókat is hívtunk: Rác Dénesné többször is járt közöttük, de itt volt Szabóné Nyitrai Márta Marcalgergelyiből és Kiniczkyné Csite Nóra is Celldömölkről. Ezekről az alkalmakról a helyi sajtó be is számolt. Ugyancsak a Nőegylet és a többi celldömölki gyülekezet nőszövetségei együttmunkálkodásának eredménye az évenként megrendezett női imanap is, amely most már teljes mértékben az ő szervezésükben történik nagy érdeklődés mellett. Köszönettel tartozunk Nőegyletünknek azért, hogy a karácsonyi vásár bevételéből új szőnyeget vásároltak templomunkba.

1. Alapítványunk működése

Az Alsósági Evangélikus Fiatalokért Alapítvány csendesen, de hatékonyan végzi szolgálatát. Az elmúlt évben nem az volt a cél, hogy egy-egy személyt jutalmazzunk az Alapítvány kamatából, hanem sokkal szélesebb kört érintő tartós eszköz vásárlását finanszírozzuk. Így került sor vezeték nélküli mikrofonok beszerzésére. Továbbra is ezt a célt tartjuk szem előtt, s a megkezdett beruházást szeretnénk idén kiegészíteni falra szerelt hangfalakkal, erősítővel és kiegészítő eszközökkel. Ehhez kaptunk jelentős adományt Moór Gyula testvérünktől. Amennyiben szükség van rá, az idei hittanos kirándulás költségeihez is hozzá tud járulni az Alapítvány. Nagy örömünk, hogy tavaly is közel 100 000 Ft érkezett SZJA 1 %-ok felajánlásából. Az eredetileg 100 000 Ft-tal induló Alapítvány ma 700 000 Ft tőkével rendelkezik!

1. Felújítások

S ha már a pénznél tartunk… Beszélnünk kell arról is, hogy az elmúlt évben milyen állagmegóvási munkákat végeztünk gyülekezeti épületeinken. Az év elején fejeződött be az iroda felújítása. A festés és burkolás után szép, modern, igényes kivitelezésű bútor került az irodába rigácsi gondnokunk, Rosta Béla keze munkája által. Ennek költségeit az egyházkerület segélyéből fedeztük. Tovább már nem halasztható felújítást végeztünk az iskola-épületen: megerősíttettük a hátsó tűzfalat, az ereszcsatorna teljes kiépítésével és a csapadékvíz elvezetésével elősegítettük a falak kiszáradását. Egyelőre ennyire futotta abból a pénzből, amit évekkel ezelőtt a Vasi Egyházmegyétől kaptunk, de ehhez még jelentős összegeket kellett hozzátenni gyülekezetünk tartalékaiból. Itt most egy kicsit meg kell állnunk, és előre kell engednünk templomunk ügyét, hiszen 5 év múlva teljesen felújított állapotában szeretnénk megünnepelni 150. évfordulóját.

1. Tervek

Terveink közül már a megvalósulás felé halad a templomrenoválás első üteme. A Testvérek maguk is meggyőződhettek erről. A torony teljes felújítása után a tetőzet cserépre cserélése következik. Már elkészült a villámhárító valamint a szivárgó rendszer a falak mellett. Az első ütem utolsó fázisa a vakolat javítása és a templom külső festése (színezése) lesz. Ezeknek a munkálatoknak az egyedüli támogatója és finanszírozója a 93 esztendős Alsóságról elszármazott Lada Dénes, aki adományából fedezi e munkálatok költségeit. Előzetes számításaink szerint ennek összege eléri a 6 700 000 Ft-ot! Lada Dénes 5.8 milliós adománya mellé az egyházmegyétől kapunk 1 millió Ft-ot. Így a fennmaradó 100 000 Ft a nem látható kiadásokra lesz fordítható. A Testvérek láthatják, hogy idén tehát egyáltalán nem kell tartalékainkhoz nyúlnunk. Viszont a további munkálatok elvégzéséhez nagy szükségünk van mindnyájuk támogatására! Ezért a közgyűlés egyik pontjában döntést fogunk hozni arra nézve, hogy a gyülekezet tagjaitól milyen mértékű adakozást kérünk, hogy hálaadó ünnepig minden munkát elvégezhessünk. Szakemberek tanácsa szerint viszont a volt iskolaépület ügyét sem hanyagolhatjuk el, mert az uniós pályázatok 2013-ig lezajlanak, és legalább 2010-ig be kell adni pályázatunkat, hogy egyáltalán remélhessük az uniós támogatást. Reménységeink szerint egy sikeres pályázat önrészét a Magyarországi Evangélikus Egyház biztosítja, a többit pedig az Unió finanszírozza. Merész vállalkozás, de ma már e nélkül a lendület nélkül nem lehet tervezni. A tervezéshez tartozik gyülekezetünk további lelki építése is, hiszen csak akkor van értelmet templomot renoválni, új gyülekezeti házat kiépíteni, ha reménységünk van arra, hogy azt meg is tudjuk tölteni. Reménység pedig van! Imádkozzunk, hogy ez a reménység el ne fogyjon!

Befejezés: 2007. éves igéjével kezdtem jelentésemet. Hadd zárjam a 2008-assal! „Én élek, és ti is élni fogtok!” Jézus bátorítja ezekkel a szavakkal tanítványait. Húsvét után hittel tanúskodhatunk arról, hogy Jézus valóban él, és feltámadásával bennünket is új életre szül Őbenne. Ezzel a bizalommal folytathatjuk megkezdett munkánkat. Akkor is, ha többet temetünk, mint keresztelünk. Akkor is, ha az elmúlt 15 év 150 konfirmandusából csak 5 jár rendszeresen istentiszteletekre. Akkor is, ha aggodalommal tekintünk az előttünk álló időszak anyagi lehetőségeire. Jézus él, és akarja a mi életünket is! Bízzuk Rá magunkat! Ámen