1%

Lelkészi jelentés a 2006. évi szolgálatról

Bevezetés: Néhány héttel ezelőtt - amikor a dobozokból kifelé pakolva a szépen felújított és újonnan berendezett irodában dolgoztam - megtaláltam azt a kedves kis bronz táblácskát, amit hozzávetőlegesen 20 évvel ezelőtt vásároltam a pasaréti iratterjesztésből egy kántori szolgálat után. Ezt a táblácskát mindenhová magammal viszem: költözéseink során mindig ügyeltem arra, hogy meglegyen a méltó helye az új körülmények között, hosszabb külföldi vagy belföldi tartózkodás idejére készülve is betettem a bőröndbe. A táblácskán a Zsidókhoz írt levél 13. fejezetének 8. verse olvasható: "Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökre ugyanaz". Fontos számomra ez a bizonyosság - különösen akkor, amikor a változó világban kell lelkésznek és embernek maradni. Akkor is, ha változnak a fiatalok, akkor is, ha változnak a gyülekezeti tisztségviselők, akkor is, ha sorozatosan kell temetési szolgálatokat végezni. Változnak helyi sajátosságok, változnak politikai körülmények, s ennek következtében változnak a feladatok közötti prioritások is. Egy valami azonban nem változik: a küldetés, amelyben állok - amelyben állunk mi mindnyájan! Jézus Krisztusról kell tanúskodnunk - aki tegnap és mag és mindörökre ugyanaz!

Ez a tanúságtétel jellemezte az elmúlt esztendőt is

A rendszeres alkalmak megtartására törekedve viszont újra meg újra szembe kellett nézni azzal a valósággal, hogy a templomi istentiszteletek hagyományos "műfaja" ma már egyre kevesebbeket vonz, és a fiatalabb nemzedék számára unalmas, színtelen, élvezhetetlen kötelességgé silányult. Szomorú ez, és nem szabad ebbe belenyugodni. Bizonyára a lelkésznek is van min változtatni: saját magának és saját magában is keresnie kell az okokat, amelyek ide vezettek. Ugyanakkor megnő a gyülekezet vezetőinek és a családfőknek a felelőssége! Ezt azért merem bátran mondani, mert vannak szép példák, amelyek mutatják, hogy a következetes hívő, keresztyén nevelés megtermi látványos gyümölcsét az újabb nemzedékek szívében.

_A rendszeresség jó hatással van a fiatalokra!_

A gyermek-istentiszteletek folyamatossága biztos pontot jelent a hittanosok fogadására. Isten iránti hálával gondolok arra, hogy a kezdeti botladozások után egyre inkább kiszélesedett ez a szolgálati területünk, s ma már: feleségemen kívül heten kapcsolódtak be ebbe a munkába (abc-sorrendben: *Antal Veronika, Borosné Mesterházi Anikó, Győri Veronika Ágnes, Havasy Virág, Péntekné Leiner Csilla, Talabér Gézáné*). Köszönöm áldozatos odaszánásukat, lelkiismeretes felkészülésüket.

_A hittanosokkal való foglalkozás nagy része ezután is az iskolában zajlik._

Sajnálatos, hogy ebben a tanévben nincs olyan segítségem, aki akadályoztatásom esetén helyettesíteni tud, ezért sokszor elmaradnak az órák. Ez nem tesz jót az órákra járás fegyelme szempontjából. Lassan lejárnak korábban vállalt kötelezettségeim, így - reménység szerint - ezek a hiányzások is ritkulni fognak.

_A fegyelmezés egyre nagyobb gondot jelent - már óvodás kortól kezdve!_

Tapasztalt pedagógusoknak jelent komoly erőfeszítést egy-egy óra megtartása! Nagyon kérem a szülőket és nagyszülőket: jó példával, következetes neveléssel, a jézusi értékek érvényesítésével segítsék munkánkat: ezzel saját gyermekeik, unokáik életét teszik tisztábbá, gazdagabbá!

_Különös gondot jelent a felnőtté válás korában lévő fiatalok integrálása a gyülekezetbe._

Képtelen a lelkész arra, hogy ezt a munkát egyedül végezze! Konfirmandusaink szülei minden évben megígérik, hogy együttműködnek, de bizony idén is csak néhány szülőt látok, aki elkíséri a nagy döntés előtt álló gyermekét az istentiszteletre...

_Ezért nem is lehet azon csodálkozni, hogy szinte képtelenség megszólítani az ifjúság generációját._

Terveink között szerepel több olyan program is, amely őket célozza meg – a kérdés csak az, mennyire mozdulnak meg rá!

A gyülekezet minden vonatkozásban igényli az építkezést!

_Építkezés fizikai értelemben is fontos._

Jól tudják a Testvérek, hogy minden esztendőben épülszépül gyülekezeti házunk. Arra is mindig ügyelünk, hogy ne csupán a lelkész lakása legyen komfortosabb, hanem a gyülekezeti tagokat fogadó helyiségek is az alkalmakhoz méltók legyenek. Ezért tartottuk fontosnak, hogy a lakás egy szobájának festése mellett a gyülekezeti termet is felújítsuk, új függönnyel lehetővé tegyük a tér megosztását - és a fűtési költségek némi csökkentését is. Nagy terveink vannak, amelyeket a közgyűlés folyamán még ismertetni fogunk. Ezek is azt a célt szolgálják, hogy Isten igéje korszerű körülmények között szólaljon meg a ma emberének.

_A lelki építkezés viszont létkérdés!_

Kacsalábon forgó paloták nélkül is tudunk evangéliumot hirdetni - sőt, talán úgy még könnyebb is. Azt viszont nem feledhetjük el, hogy ahogyan nő a felnövekvő nemzedékek komfort-igénye, úgy az egyháznak is olyan körülményeket kell nyújtania, amelyek között jól érzik magukat, és ahová szívesen ellátogatnak rendszeresen is.

Ezért nagy a reménységem, hogy a megépülő új gyülekezeti házban olyan tartalmas programokat tudunk majd tervezni, amelyek előre lendítik gyülekezeti tagjaink lelki, közösségi életét is.

Szükség van a visszatekintésre is!

Ökumenikus imaheti alkalmainkat a szokott színvonalon, nagy érdeklődés mellett tarthattuk meg, a celldömölki fiatalok passió-játékát láthattuk, az Alsósági Tavaszi Napok keretében csodálatosan felemelő hangversenyben lehetett részünk budapesti iskolások szereplése által, emlékezetes marad sokak számára a konfirmációi jubileum tavalyi alkalma is, presbiteri szeretetvendégségünk, ádventi sorozatunk tovább építette a közösséget a gyülekezet tagjai között, a karácsony esti családi istentisztelet pedig a meg nem unható élményt adta az összesereglett híveknek, hogy megalapozza otthoni ünneplésüket. S még nem is beszéltem a nőegyleti alkalmakról, közös programokról, hittanos és gyülekezeti kirándulásról, amely nem csupán jó szórakozást, kikapcsolódást adott a testvéreknek, hanem tartalmas együttlétet is jelentett, melynek kapcsán alkalmunk volt az emlékezésre is *Balázs Béla* és *Józsa Márton* lelkészek sírjánál.

Most pedig előre kell tekintenünk!

Feladataink ezután is bőven adódnak! Az a reménységem, hogy ezek elvégzésére is lesz erőnk és bizodalmunk. Arra alapozom ezt a bizakodásomat, hogy az elmúlt év folyamán sok minden megújult egyházunkban. Talán kissé már bele is fáradtunk az egymás után következő közgyűlésekbe, választásokba. Most viszont új egyházközségi, egyházmegyei, egyházkerületi és országos vezetés áll a szolgálatunkra. Kinek a szolgálatára? Nem a mienkre, hanem Jézuséra! A feladat ugyanis nem az egyház "működtetése", hanem továbbra is az Isten soha nem változó igéjének a hirdetése!

**Befejezés:* Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökre ugyanaz!* Ez ad újult erőt a szolgálatra elsősorban nekem, aki érzem a gyülekezet vezetésének felelősségét. Bízom viszont abban, hogy ugyanezt az erőt kapja mindaz, aki osztozik ebben a felelősségben. Ezért végezetül szeretném megköszönni azoknak a munkáját, akik az előző választási ciklusban ezért a gyülekezetért éltek és szolgáltak. Örülök annak, hogy ezután is - tiszteletbeli presbiterként - folytatják a közös gondolkodást gyülekezetünk jövőjéért. Szeretettel köszöntöm új munkatársaimat is, akik vállalták - számtalan más feladatuk mellett - az egyházközségi tisztséget. Köszönöm, hogy már eddig is bizonyították egyházuk és Uruk iránti hűségüket. Köszönöm *Győri Elemér* felügyelő úr őszinte barátságát, szolgálatkészségét! Köszönöm a napi munkák oroszlánrészét vállaló pénztárosok: *Grúber Sándor* és *Szabó Tiborné* alaposságát és lelkiismeretességét! Köszönöm gondnokaink *(Horváth Árpád és Marsai Csaba)* szívből fakadó segítő szándékát és áldozatvállalását! Köszönöm *Oszkó Lászlóné* sok évtizedes csöndes szolgálatát! Örülök annak, hogy újonnan megválasztott kántorunk, Balogh Ernő szívesen kíséri a gyülekezet életét, és alapos felkészülésével tiszteli meg közösségünket. Külön hálás vagyok a *Somogyi-családnak* azért, hogy temetőnket rendben tartják. Jó hallani a faluból jövő dicsérő hangokat! Bizonyára folytathatnám a sor mindazokkal, akik egy-egy munkafolyamatnál ott voltak, ahol szükség volt rájuk. Isten előtt ismert az ő nevük is. Mindannyiukért Istent illeti a hála és a dicséret. Azért imádkozom, hogy közös szolgálatunk nyomán az Ő dicsősége ragyogjon egyre fényesebben. Ő adjon erőt nekünk továbbra is ahhoz, hogy egész életünk egyszülött Fiáról, Jézus Krisztusról tanúskodhasson, aki **tegnap és ma és mindörökre ugyanaz!**