1%

A mi segítségünk az ÚR nevében van, aki teremtette a mennyet és a földet. Övé legyen a dicséret, dicsőség és hálaadás most és mindörökké. Ámen

Kedves TV-nézők! A 92. Zsoltár szavaival forduljunk Isten felé, és így hangoljuk rá szívünket arra, hogy meghalljuk mai üzenetét!

"Milyen jó hálát adni az ÚRnak,
és zengeni neved dicséretét, ó Felséges,
hirdetni reggel szeretetedet,
hűségedet minden éjjel
tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!
Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam,
kezed alkotásainak ujjongok.
Mily nagyok alkotásaid, URam!
Igen mélyek gondolataid!
Az ostoba ember nem ismeri fel,
az esztelen nem érti meg.

Az igaz virul, mint a pálmafa,
magasra nő, mint a libánoni cédrus.
Az ÚR házában vannak elültetve,
ott virulnak Istenünk udvarain."

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor
és mindörökkön örökké. Ámen

"Milyen jó hálát adni az ÚRnak,
és zengeni neved dicséretét, ó Felséges,
hirdetni reggel szeretetedet,
hűségedet minden éjjel."

A Bibliaolvasó Útmutató heti igéje így hangzik Mikeás próféta könyvének 6. fejezetéből:

"Ember, megmondta neked, hogy mi a jó,
és hogy mit kíván tőled az ÚR!
Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre,
és légy alázatos Isteneddel szemben."

Rend a káoszban

**Bevezetés:** Kérdéssel kezdem a gondolkodást. Vajon szeretjük-e a rendet? Fölöslegesnek tűnik a kérdés, hiszen ki válaszolna másként, mint ami elvárható: Igen, szeretjük a rendet! Mégis valahányszor végignézek az íróasztalomon, bizony elkeseredem. Pedig nap mint nap keresem a helyét a papírlapoknak, a bélyegzőknek, az ilyen-olyan kacatoknak... mégis mindig az az érzésem, hogy rendetlenség van körülöttem.

Ki ne élt volna át valami hasonlót a saját munkája során? S még talán meg is tudjuk magyarázni ezt a helyzetet: szüntelenül mozgásban vagyunk, egyik helyről hazajövünk, már készülünk valahova máshová; lerúgjuk a munkás cipőt, hogy ünneplőt öltsünk magunkra... Nem csoda, hogy nem jut idő a rendrakásra.

Van azonban egy nagyobb baj is, amire a felolvasott ige mutat rá! Nemcsak körülöttünk van rendetlenség, hanem bennünk is: a szívünkben, az agyunkban, a gondolataink és érzéseink között. Örök értékek és értéktelen hiábavalóságok ütköznek, és nincs erőnk, nincs türelmünk rendezni ezeket: kidobni, amire nincs szükség, és méltó helyre tenni azt, ami fontos.

A próféta viszont azon igyekszik, hogy az ÚR szavát megértve tolmácsolja az üzenetet, és segítsen rendet rakni magunk körül - és magunkban.

1. Mi a rend?

Gyerekkorunkban szüleink is hadakoztak velünk a rend ügyében. Egy szombati nagytakarítás után egyszer megkérdezték tőlem: Miért nem raktál rendet? Ezt válaszoltam: Szerintem ez rend. ... Bizony nagy különbségek vannak abban a vonatkozásban, hogy ki mit tekint rendnek. Isten igéje nagyon határozottan beszél a rend ismertetőjegyeiről. Nem kell messzire menni, hogy megtudjuk, ő mit tekint rendnek. Így beszél a próféta: "Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR!"

A rend tehát nem az, amit mi annak tekintünk, hanem az, amit az ÚR megalkot, amit megismertet velünk.

Most beszéltünk egyik hittanos csoporttal a teremtés történetéről. Mire akar bennünket megtanítani? Azt, hogy Isten a káoszból kozmoszt, vagyis egy világot átfogó rendet alkot: elhelyezi az égitesteket a maguk helyére, egymásra bízza a teremtményeket, megalkotja a teret és az időt, amelyben ez a teremtett világ élhet és mozoghat.

Isten nem is kíván mást, mint hogy ezt a rendet szeressük, és elfogadjuk. Ennek gyakorlatáról szól két fontos kifejezés:

**2. Törvény és szeretet**

Hogyan lehet egymás mellé tenni a kettőt? Lehet-e szeretettel alkalmazni a törvényt, lehet-e parancsolni a szeretetet? Egymásnak ellentmondó gondolatnak tűnik e kettő. Jézus nem is mondta soha, hogy eltörölni jött a törvényt, sőt állította, hogy a törvényből egyetlen vessző sem fog eltöröltetni, mégis szeretetről beszélt - a szeretet törvényéről.

Egymás szeretetére intette követőit, rámutatott ellenfelei szeretetlenségére, és saját élete példájával mutatta meg, mi az a szeretet, amelyre tanítani akar mindnyájunkat. S itt nem csupán arra kell gondolni, hogy megsimogatta bájos gyerekek szöszi fejét, megvigasztalta a gyászoló özvegyasszonyt fia feltámasztásával! Szeretete olyan erős volt, hogy képes volt mindnyájunk bűnét magára venni, elhordozni, s azok következményét is eltűrni: a megaláztatást, a szenvedést és a kereszthalált.

Lehet-e parancsolni a szeretetet? Nem. Ha azonban Jézus szeretetét megtapasztaljuk, mi sem tehetünk mást - az irántunk megmutatott irgalma bennünket is szeretetre indít. De vajon tudunk-e úgy szeretni, ahogy Jézus elvárja tőlünk?

**3. Isten törvénye alázatra int**

Mi sosem tehetünk eleget a szeretet törvényének! Újra meg újra átéljük, hogy fogyatékosnak bizonyul a türelmünk, elégtelennek tűnik a barátságunk. Nincs miért kihúzni magunkat! Egyet tehetünk: alázattal kérjük Istent: adjon erőt, hogy benne bízva, segítséget tőle várva, Jézus iránti hűséggel végezzük minden munkánkat. Abba az ígéretbe kapaszkodhatunk, hogy Ő velünk van, végtelen szeretettel kísér minket végig a földi vándorúton, hogy végül célhoz érjünk, és a végtelen szeretet magához öleljen minket.

Ámen