1%

Pünkösdi gondolatok

**Zsoltár** (Evangélikus Énekeskönyv 21. számú éneke)

**Imádság** (Evangélikus Énekeskönyv 712. oldal:
II. Rákóczi Ferenc pünkösdi imádsága)

*"Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! -*
mondja a Seregek URa" (Zak 4,6)

Mindenki szeretne sikeres életet élni, s ennek fontos alapja az, hogy elismerést szerezzünk az emberek előtt. Jó az is, ha ezt nemcsak szemtanúk erősítik meg, hanem írásba is adják. Dokumentumokkal, diplomákkal, bizonyítványokkal és oklevelekkel felszerelve indulunk neki a felnőtt életnek, hogy boldoguljunk, felépítsük egzisztenciánkat, családunkat, az általunk kialakított környezetet. Ehhez viszont stratégia, "haditerv" kell, mert nem könnyű megtalálni a helyes utat az érvényesülés felé.

Vajon hová jutunk a hatalommal?

A hatalom egy olyan eszköz az ember kezében, amellyel véghez tudja vinni akaratát - akár másokkal szemben is. A hatalom elismerést, biztonságot és biztos jövőt sejttet. Akinek hatalom van a birtokában, annak könnyű elérnie a célját.

Az Úr igéje viszont ezt mondja: "nem hatalommal..." . Pedig az Isten hatalmas. Ura az egész teremtett világnak, Ura a legerősebb birodalmaknak: Asszíriának, Balilóniának is, amelyek leigázták a választott népet. Zakariás látomása viszont arról szól, hogy a fogságból való szabadulás nem ezzel a hatalommal, nem a háború erőszakos eszközeivel valósul meg! S jól tudjuk: a száműzetésből való visszatérésre az adott alkalmat, hogy az új uralkodó, Círusz, egyszerűen hazaengedte a hadifoglyokat...

Most azonban feltehetjük a második kérdést:

Vajon hová jutunk a szelídséggel?

Szinte rémálomként jut eszembe újra meg újra az a kellemetlen helyzet, amibe akkor kerültem, amikor sok évi celldömölki tartózkodás után autóval utaztam Budapestre. Elszoktam már a lendületes vezetéstől, és egy útkereszteződésben balra kanyarodva egyszerűen nem tudtam átjutni a másik oldalra. Beragadtam az autók közé. Jobbról, balról, elölről és hátulról dudáltak, kiabáltak - egyiküknek sem jutott eszébe, hogy egy szelíd kézmozdulattal előre engedjen, és így megoldódjon a "tisztázatlan forgalmi helyzet".

Ennek az élménynek a kapcsán sokszor gondolkodom el azon, hogy életutunk veszélyes kereszteződéseiben is hasonló módon megizzadunk, mire átverekedjük magunkat a túloldalra. Vajon lehet-e ezt szelíden megtenni? Nem annak van inkább igaza, aki határozottan, keményen, másokra nem tekintve tör a célja felé?

Vajon szelídséggel odaérhetünk-e a Keleti pályaudvar menetjegy-pénztárához, megszerezhetjük-e ilyen lélekkel az érettségi bizonyítványt, a nyelvvizsgát, a jogosítványt, a diplomát? Vajon lehet-e erőszak nélkül munkához, munkahelyhez jutni?

Isten az Ő Lelkével munkálkodik!

Erre tanít minket az ÚR igéje. Sok idegen néppel körülvéve, fogságból hazatérve, reménytelenül, üres kézzel kellett nekilátni a lerombolt Jeruzsálem, a templom - és az egész kultusz újjáépítéséhez. Zakariás arról tanúskodik, hogy ez nem mehet hatalommal, nem működhet erőszakkal! Van azonban a hívő embernek egy kifogyhatatlan és megrendíthetetlen reménysége! Ez pedig a Lélek ígérete!

Gondoljunk csak arra, milyen elkeseredettek, elhagyatottak voltak Jézus tanítványai, amikor a Mester felemeltetett a mennybe! Hosszú napok teltek el, míg az ígéret beteljesedett. Elviselhetetlenül hosszúnak tűnt ez az idő a számukra. Pünkösd ünnepén viszont megtapasztalták, hogy Isten valóban nem hagyta magukra őket: elküldte nekik a Pártfogót, a Szentlelket, akinek az erejével, bátorításával elkezdhették a rájuk bízott küldetés teljesítését.

Amikor tehát elérkezünk életünk során olyan izzasztó útkereszteződéshez, amelynek átszeléséhez kevés a saját erőnk, rátermettségünk, bizakodva fordulhatunk a nekünk adatott Lélek felé, mert Ő az, aki bennünket megerősít, és átsegít a "tisztázatlan forgalmi helyzeteken" - akárcsak Izráel népét a fogság után, akárcsak a tanítványokat Jézus mennybemenetele után, akár úgy, ahogy megtapasztaltuk az egyháztörténet jelentős eseményei kapcsán. Ezt a Szentlelket köszöntjük Pünkösd ünnepén, Ő érte adunk hálát mennyei Atyánknak!

Ámen

**Imádság** (Evangélikus Énekeskönyv 229. éneke)

*Jövel, Szentlélek Úristen! Töltsd be szíveinket bőven*
*mennyei ajándékoddal, szívbéli szent buzgósággal,*
*melynek isteni ereje sok népet egy hitre vive.*
*Légy velünk is, te népeddel, hogy teljünk meg dicséreteddel!*
*Halleluja, halleluja! Ámen*