|
Győri Elemér köszöntő szavai
Tisztelt ünneplő Gyülekezet!
Kedves Konfirmandusok!
A gyülekezet vezetősége nevében nagyon sok szeretettel köszöntelek benneteket konfirmálásotok alkalmával. Mielőtt a gyülekezet felnőtt tagjainak sorába fogadnálak benneteket, engedjétek meg, hogy pár szóval köszöntselek titeket!
Nagy ünnep a konfirmálás életetekben, de nemcsak a tietekben, hanem a gyülekezet életében is. Hogy mennyire így van ez, azt valószínűleg megtapasztaltátok Pünkösd másnapján, a jubiláló konfirmandusok köszöntésén.
Nagy szeretettel, hálával és köszönettel tartoztok szüleiteknek, nagyszüleiteknek, hogy fontosnak tartották megkonfirmálásotokat. Nagy öröm számunkra ez.
Feltehető az a kérdés, hogy 2005-ben a hitről, a Szentháromságról, a szeretetről szükség van-e beszélni. Sajnos azt fogjuk tapasztalni, hogy a 21. században a hitről egyre kevésbé hangzik szó. Inkább a hitelről van szó, s ezt táplálják belénk a különböző újságok, a TV és a rádió. Szinte megmondják, hogy mit cselekedjünk, mit vegyünk, mit együnk. Sőt még a gondolatainkat is elrabolnák. Azt mondják, hogy még gondolkodnunk sem kell.
Sokan vannak, akik azt mondják, hogy ők olyan erősek, hogy nekik nincs szükségük sem Istenre, sem hitre. Ők olyan okosak, hogy mindent meg tudnak oldani. S közben mit tapasztalunk? Békétlenség van a családban, nincs megértés a szülők és a gyermekek között, nincs béke az országban, a nemzetek között, a világban.
Megállapíthatjuk: igenis, szükségünk van a 21. században is a hitre és a vallásos életre.
A tegnapi nap folyamán, a konfirmációi vizsgátokon, bizonyságot tettetek arról, hogy ismeritek az evangélikus egyház tanítását. Mennyi minden elhangzott a mi hitünk igazságáról! Mi megvalljuk nektek: hitet nem tudunk adni. Azt nektek magatoknak kell megküzdeni és megtartani. Mi egyet tehetünk: biztosítjuk számotokra a hitélet fenntartásának lehetőségét, a gyülekezet közösségét. Lehet, hogy barátaitok, osztálytársaitok kigúnyolnak titeket, hogy ilyen maradiak vagytok, hogy a konfirmálást ilyen fontosnak tartjátok, de ti ne törődjetek ezzel! Mert lehet, hogy akik ma gúnyolódnak rajtatok, holnap irigykedni fognak rátok, hogy ti miért vagytok mások, miért vagytok különbek.
Legyetek büszkék evangélikus vallásotokra! Legyetek büszkék arra, hogy az Alsósági Evangélikus Egyházközség tagjai vagytok! Legyetek büszkék arra, hogy a keresztyén emberek családjához tartoztok!
Beszéltünk a Szentlélekről. Ismeritek annak létét. Nem látjátok, nem megfogható. Megfogható a boldogság, a szeretet? Az sem megfogható. Azt hisszük el, amit látunk, amit megfogunk, amit megtapasztalunk. A Szentlelket ugyan nem látjuk, de látjuk annak cselekedeteit. Ha ezt befogadja a ti szívetek, másként fog szólni a szátok, másként fog mozdulni a kezetek, nem sértőn és durván, hanem simogatón és szeretettel. Ez mind a Szentlélek és a hit műve. Hit nélkül lehet élni, csak nem érdemes...
Meggyőződéssel mondhatom a gyülekezet jelenlegi tagjai nevében - azok nevében, aki most együtt vagyunk -, hogy egyszer majd ti is megtapasztaljátok, milyen jó együtt lenni, nem magányosnak lenni, egy közösséghez tartozni!
Hogy mennyire így van ez, azt kifejezi egy nagyon szép énekünk, a 443. ének:
*Vezess, Jézusunk, S véled indulunk!*
*Küzdelemre hív az élet,*
*Hadd kövessünk benne téged!*
*Fogjad hát kezünk, míg megérkezünk!*
*Adj erős szívet, hogy legyünk hívek!*
*És ha terhet kell viselnünk,*
*Panaszt mégsem ejt a nyelvünk.*
*Rögös bár utunk, hozzád így jutunk.*
...
*Kísérd lépteink éltünk végeig!*
*És ha roskadozva járunk,*
*Benned támaszt hadd találunk!*
*Míg csak tart az út, s mennyben nyitsz kaput.*
|
