1%

"*Az ember napjai olyanok, mint a fű,*
*úgy virágzik, mint a mező virága:*
*átmegy rajta a szél, és nincsen többé,*
*nem ismeri többé a helye sem.*
*De az ÚR kegyelme az őt félőkkel van mindörökké.*"

Törékeny életünket megőrzi az ÚR

**Bevezetés:** A zsoltáros szavai éles tőrként hatolnak fájó szívünkbe, hiszen most nagy keserűséggel szenvedjük meg ennek az örök bölcsességnek az igazát. Könnyen kimondjuk ezeket a szavakat mi is, de talán nem is érezzük át, mennyire aktuális az üzenete. A saját életünkre nézve sincs túlzottan optimista reménységünk, de azt nagyon nehezen tudjuk elviselni, ha felnőtt életének kezdetén szakad meg szeretteink életútja.

**Sebestyén János** ifjú testvérünk most kezdte el tervezni jövőjét, most kezdtek kialakulni hosszú távú elképzelései, most csillant fel előtte a saját család víziója. Isten különösen kegyetlennek tűnő döntése most elszakította őt tőlünk, és értetlenül állunk szerető mennyei Atyánk cselekedete előtt.

Az imént felolvasott zsoltáridézet két fontos gondolat lelki feldolgozására késztet most bennünket.

Bizonytalan életút

A nyári időszak hosszú szárazsága nyilvánvaló példaként áll előttünk. Még ha szorgalmasan gondozzuk, öntözzük is növényeinket, nem tehetünk semmit a kiégés és pusztulás ellen. Templomunk elé tavaly szép tujákat ültettünk. Idén pedig néhány hét leforgása alatt vörösbarnára váltott üde zöld színük - szinte mind kiszáradtak! Sajnáljuk őket, mert az élet helyett a halált hirdetik a templomba érkezőknek.

Mennyivel inkább sajnáljuk a távozót, s azokat, akik most őt siratják! Tudjuk, hogy életünk ideje egyedül Isten előtt ismert, de 27 esztendő tragikusan rövid idő, hogy teljes életnek lássuk.

**Sebestyén János** nagyon szűkre mért élete sok váratlan fordulatot hozott. Szakmát tanult, de Isten más irányba terelte útját. Munkája révén messzebbre került otthonától, de új otthonra lelt a Zalaegerszeg környéki Bak községben. Szorgalmas munkáját elismerték, és családja körében is sokat tett szeretteiért. Halála is munka közben érte, miközben a jövő téli tüzelőről gondoskodott.

Mi lesz most reményeinkkel? Szertefoszlott minden, amit eddig terveztünk? Hogyan lehet tovább lépni ilyen gyász után?

Említettem, hogy két gondolatra hívja fel a figyelmet a felolvasott igeszakasz. S ezek közül csak az egyik a bizonytalan életút keserű valósága. A másik viszont így hangzik:

Biztos jövő

1995-ben konfirmáltam elhunyt testvérünket. Akkor az áldó igét az első korinthusi levélből választottam: *"Más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus" (1Kor 3, 11).* Ez adhat reménységet - még e koporsó mellett állva is - az itt maradottaknak.

Természetes, hogy mindenekelőtt az a félelem szorongatja most lelkünket, hogy vajon most mi lesz vele, akit ma eltemetünk? Mi ugyan többé nem láthatjuk e földi életben, de aki életét és hitét Jézus Krisztusra alapozza, annak erős marad a bizodalma, hiszen jól tudjuk, hogy mennyei Atyánk éppen azért küldte el Fiát közénk, hogy senki ne vesszen el az övéi közül. Ez a bizonyosság erősíti bennünk a feltámadás és az örök élet reménységét.

**Sebestyén János** testvérünk Isten gyermeke volt, mert szülei megkereszteltették, és buzdították a konfirmációra, amelynek során ő maga vallotta meg hitét és ragaszkodását Urához, Jézus Krisztushoz. Ezért bizakodhatunk abban, hogy biztos jövője van Isten örök országában.

Ugyanez a reménység éltethet bennünket is. A szülőket, a testvért, szerető párját; a rokonokat, az ismerősöket is, akik most úgy érzik, elvesztették életük értelmét. Teremtőnk oltalma alá vette elhunyt testvérünket, és megőrzi őt az utolsó napra. Az Ő vigasztalását, erejét és vezetését kérhetjük életünk hátralévő idejére. Hiszem, hogy most különösen is ott lesz azok mellett, akik bátorításra szorulnak, és segíti őket, hogy talpra álljanak.

**Befejezés:** Testvéreim! A mi életünk ideje is bizonytalan. Ne szűnjünk meg hálát adni minden egyes napért, amelyet még ajándékba kapunk Tőle! Becsüljük meg a kegyelmi időt, és életünk tanúskodjon az Ő szeretetéről! Bízzunk hatalmában, amely legyőzi a halál erejét, és végül győzedelmeskedik felette! Bizalommal várjuk az élet diadalát, amikor együtt örvendezhetünk majd mindazokkal, akik előre mentek! Addig is könyörögjünk az irgalom Atyjához, hogy megerősödjünk lélekben és hitben, és ránk bízott feladatainkat elvégezhessük az Ő dicsőségére, embertársaink javára! *Ámen*

Megemlékezés: alsósági evangélikus templom, 2008. augusztus 31. de. 10.

Elhangzott Sebestyén János temetésén
az alsósági evangélikus temetőben
Zsolt 103, 15-17 alapján 2008. augusztus 26-án.

Énekek: 79, 389, 390, 450, 459, 510, 526