1%

Pőcze Istvánné (Németh Katalin)
köszöntő szavai

Tisztelettel köszöntöm a kedves alsósági gyülekezetet, a régebben konfirmált, idősebb testvéreket - és természetesen Titeket, régi iskolatársaim, akik velem együtt 50 évvel ezelőtt részesültetek az első úrvacsora örömében!

Meghatottan állok itt, e drága templom - a mi templomunk - oltára előtt, hogy néhány mondatban együtt emlékezzünk: mit adott nekünk életünk folyamán az alsósági evangélikus gyülekezet? Milyen fontos családi események történtek a hosszú évek alatt itt, az Isten házában?

Itt volt drága Édesanyám konfirmációja - 1932-ben, itt volt az esküvője édesapámmal, itt keresztelte jó emlékű *Balázs Béla* tisztelendő úr mind az öt gyermeküket, konfirmálta és eskette őket. Balázs tisztelendő úr keresztelte négy gyermekem közül a két idősebbet is. Azt hiszem, Ti is éppen így fel tudnátok sorolni ezeket a családi eseményeket.

Látom magunkat mint szorongó, félénk kis lányokat és fiúkat, felsorakozva az oltár körül, *vajon milyen is lesz a konfirmáció?* Sokat tanultunk előtte, hiszen tiszteletes urunk szigorú és a tudást komolyan megkövetelő ember volt - tehette, mert ezen a téren is a kevés számú, hiteles emberek közé tartozott. Legyen áldott emléke, amint szerintem az is, hiszen igen ritkán adatik meg valakinek, hogy még eltávozása után is, hosszú évek, évtizedek múlva is szeretettel és tisztelettel emlékezzenek rá!

Látom a közülünk fájdalamsan korán, fiatalon, örökre eltávozott nő- és férfitestvéreinket, Isten őrizze síri álmukat, és árassza Rájuk áldását!

És most kérdezem Tőletek: *mit jelentett számunkra a konfirmáció, mi jelent az úrvacsora?* Megerősítést adott-e a hitünkben, abban az evangélikus elkötelezettségben, melyre szegény szüleink és nagyszüleink is kisebb-nagyobb igyekezettel neveltek bennünket? Csak áhítatot, meghatottságot, netán megrendülést jelent-e, vagy talán valami mást is, többet is? Érezzük-e, hogy Jézus Krisztus valóban közöttünk van, hiszen aki jelen van a kenyérben és a borban, felfoghatóan maga is ott van!

Ezekről az érzésekről mindenki a saját nevében tudna beszélni; én csak magamról mondhatom, hogy _életem lelki és testi megpróbáltatásai között Megváltóm mindig velem volt és megsegített_.

Kérem, hogy szeretete és kegyelme a továbbiakban is legyen a gyülekezet minden tagjával, Tisztelendő Úrral és családjával, volt és leendő konfirmandusokkal, szeretett hazánkkal!

Személy szerint kívánom mindenkinek, amit a költő így fogalmaz meg: "Áradjon Rád az Áldás...":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/alsosag/08lelki/versek/valaki