|
Csillagszórós karácsonyfa
Nemsokára karácsony lesz
Ezüst hó hullt már a fákra:
Szél-borzolta erdő szélen
didergett egy fenyőfácska.
Arra gondolt, ha jönnének
és kivágnák karácsonyra,
szép szobában, jó melegben
állhatna, mint karácsonyfa.
Egy kis nyuszi így mesélte
fenyőfánknak még a nyáron;
alig várta, hogy hó hulljon,
s itt legyen már a karácsony.
Egy szép havas téli reggel
teljesült is régi álma:
kivágták és ráfektették
őzek húzta csengős szánra.
Sok más fenyőtestvérével
arra várt a kicsi téren,
hogy valaki kiválassza:
Őt válassza mindenképpen.
Egy mamácska meg is vette,
az erkélyre állította;
búsult is a fenyőfácska:
nem lesz mégsem karácsonyfa!
Aztán mégis elővették
díszítgették napról-napra:
csillagszórót, szaloncukrot
aggatta a kis gallyakra.
Került rá sok színes gyertya,
aranydió, papírangyal:
Ő hívta be a kisfiút,
csengő hangú kis haranggal.
Lobogtak a színes gyertyák,
csillagszórók gyúltak sorra:
így lett a kis fenyőfából
örömhozó karácsonyfa.
Végh György
| 
